Balassi Bálint Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott című verse 1584-ben íródott. A költő 30 éves volt, és házasodni készült unokahúgával, Dobó Krisztinával.

A vers a Balassa-kódex 33. darabja, mely Balassi ifjúkori költeményeit zárja le és egy újabb ciklus nyitó költeménye is egyben. Tehát kitüntetett helyen szerepel a költő versgyűjteményében. (Az előtte levő 32 vers a kódex másolója szerint Balassi házasságáig íródott: „Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermekségétül fogva házasságáig szerzett.”)

Tehát egy életszakaszt zár le a vers, Balassi ifjúságát. Nagy reményekkel áll egy új életszakasz előtt, melyet tiszta lappal szeretne elkezdeni, ezért bánja meg addigi bűneit. Tisztára akarja mosni addigi életét, így születik ez a megrendítő vers, amely őszinte bűnbánatról ad hírt, és amely lényegében egy gyónás.

Balassi korában alapvető dolog volt a vallásos neveltetés. A Balassi-verseknek külön csoportját képezik az istenes versek (19 db ismert), amelyek vallásos témájúak, alaphelyzetük a bűnbánat, és gyakran zsoltáros hangvételűek.

Ugyanakkor Balassi ízig-vérig világi ember volt, aki a vallásos témába is belevitte személyes mondanivalóját, indulatait, panaszait élete kisiklása miatt, szíve keserveit, csalódásait stb. Verseiben szüntelenül szólongatja Istent, szenvedélyes párbeszédet folytat Istennel.

Istennel való személyes viszonya, ahogy perlekedik, alkudozik az Úrral, egyáltalán nem jellemző a középkori vallásos irodalmi művekben, se a korabeli protestáns vallásosságban. Balassi még istenes költészetében is inkább reneszánsz ember volt, mint középkori ember.

Sokáig csak istenes versei voltak ismertek a nyilvánosság előtt (szerelmes versei kéziratban maradtak fenn, titkon másolták, rejtegették őket). Balassi minden pályaszakaszában írt istenes verset, de a legszebbeket akkor, amikor valamilyen lelki válságba került.

 

Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott
Balassi Bálint nevére

Az nótája: Bánja az Úristen

1

Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbíts lelkem terhét!

2

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.

3

Látja magán való szántalan nagy sok jódat,
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urat,
Háládatlanságát látván hamis voltát, ugyan szégyenli magát.

4

Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi.

5

Semmije sincs penig, mivel elődben menjen,
Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,
Vagy alázatossan, méltó haragodban tégedet engeszteljen.

6

Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,
Veled ijeszgeti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha vele jól nem téssz, magát Pokolra ejti.

7

Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne engemet,
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, mint édes Istenemet!

8

Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében szép magasztalásokkal.

9

Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel magát reád bocsátja.

10

Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal kér fejének kegyelmet.

11

Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,
Az mennél több vétkem nekem megengedtetik,
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben te irgalmad tündöklik.

12

No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak, mert vagy mindennek ura.

13

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad, igen irgalmas úr ez.

14

Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,
Bűntül őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,
Áldott az ő neve örökké mennyekbe, ki már megkegyelmeze.

15

Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,
Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván, tusakodván ördöggel.

 

A vers műfaja dal (vallásos dal), bűnbánó ének, a korban gyakori műfaj. Hangneme nyugodt, alázatos és ünnepélyes, néhol alkudozó, perlekedő. Hangulata bensőséges, az Istennel folytatott dialógus közvetlen.

Témája a bűnbocsánat: a költő bűneitől megtisztulva szeretne új életszakaszába belépni. Az életet már megtapasztalt emberként megtisztult lélekkel kíván házasságra lépni, ehhez kéri Isten segítségét. A gyónás feltétele a bűnbánat, ezért bűnbánatot gyakorol. A megbánás a költő dolga, a megbocsátás Istené.

A vers stílusa reneszánsz.

Kifejezőeszközök: felszólítás, kérdés, jelzők

Előadásmód: eleven.

Nótajelzés van. Mint Balassi műveinek nagy része, e vers is a korban ismert dallamra íródott, s énekelve adták elő.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!