Petőfi Sándor: Palota és kunyhó (elemzés)
A vers 1847 januárjában keletkezett Pesten, és a kor hasonló témájú verseivel száll vitába, azaz a kor irodalmi divatjából nőtt ki. A cím is egy 1837-es Eötvös-mű (A vár és a kunyhó) címét idézi, és annak ellenverse, párdarabja akar lenni, azzal vitatkozik. (Érdemes A vár és a kunyhót is elolvasni, ITT írtam róla.)
Eötvös József (1813-1871), mint tudjuk, báró volt – vagyis a Petőfi által élesen bírált főnemesi réteghez tartozott –, emellett író, költő, a felvilágosodás híve és haladó gondolkodású, reformokat sürgető politikus (a Batthány-kormányban miniszter). Lírikusként Kölcsey volt a példaképe. de prózaíróként, regényeivel maradandóbbat alkotott, mint verseivel.
Említett műve, A vár és a kunyhó nem más, mint románc, amely a gróf fiának és a jobbágy lányának tragikus (kettős halállal végződő) szerelmét meséli el. (Ugyanerről a témáról szól Schiller Ármány és szerelem című színműve is, amelyet Petőfi szintén jól ismert.)
Eötvös művének számos utánzója akadt, ugyanis a fent és lent témája állandóan jelen volt a reformkori költészetben. Sokan feldolgozták a gazdag és szegény, úr és paraszt közti kiáltó ellentétet, amelyre a Kossuth-féle érdekegyesítési program is ráirányította a figyelmet.
A kor aktuális eseményei, pl. a galíciai parasztfelkelés is felhívta a figyelmet a megoldatlan jobbágykérdésre. A Pesti Hírlap is sürgette cikkeiben, hogy szűnjön meg a jobbágy és a földesúr közti hierarchikus viszony, és a jobbágyból legyen polgár.
Petőfi nem elégedett meg a Vörösmarty és Eötvös által megcélzott eredményekkel, a társadalmi osztályok közti megbékéléssel, ő ennél radikálisabb volt és többet akart. Eötvös lágy és szelíd románcához képest ő nagyon erőteljesen, keményen fogalmaz.
Palota és kunyhó
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?…
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! –
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív… s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. –
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
A vers a palota és a kunyhó motívumok ellentétére épül. Vezérgondolata, hogy az érdeme szerint nem méltányolt tiszta szívű szegény ember értékesebb, mint a kevély, elhízott, jómódban élő ember, akinek üres a szíve és nincs mire föl gőgösnek lennie, mégis az.
Petőfi azonban nem csupán a címben jelölt ellentétet fejti ki, hanem nagy általános gondolatokat is, amelyek túlmutatnak az egyszeri tanulságon. Világnézeti-bölcseleti kérdést fogalmaz meg.
Bár a vers igéi jelen idejűek, a mű egészét, a mondanivalót nem az egyszeriség határozza meg, hanem általános érvénye van: minden kunyhóra és minden palotára egyaránt érvényesek a költő megállapításai.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: Palota és kunyhó (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>