Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (elemzés)
Szigeti veszedelem
Történelmi háttér: Zrínyi az 1640-es években folyamatos küzdelmet vívott a törökkel. A Habsburgoktól nem remélhetett segítséget, ezért a magyar fő-és köznemességet kellett meggyőznie. Az ő buzdításuk céljából írta az eposzt.
Műfaj: eposz (hősköltemény) – a magyar irodalomban addig ismeretlen műfaj volt, Zrínyi honosította meg. Korábban, a 16. században a verses elbeszélő műfajban csak históriás énekek születtek hazánkban, melyek primitív alkotások az eposzhoz képest..
A 17. századi irodalmi és esztétikai gondolkodás az eposzt tartotta a legmagasabb rendű műfajnak (Arisztotelész nyomán). A barokk kedvelte a monumentalitást és a hősiességet (heroizmust), ez is kedvezett az eposz mint műfaj népszerűségének. Magyarországon pedig különösen, mivel hazánk 17. századi történelmi helyzete még inkább megnövelte a hősiesség, az egyéni önfeláldozás értékét.
A mű egyes részletei más műfajokkal is kapcsolatot tartanak, pl. helyenként az ima szerkezeti és nyelvi hagyományai fedezhetők fel. Előhang, feszületjelenet – imafordulatok találhatók: megszólítás („Te ki szűz Anya vagy”, „Véghetetlen irgalmu szentséges Isten”), könyörgés („hívom irgalmadat”, „Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár”), a bűnösség megvallása („Mégis én nyomorult háládatlan vagyok. / Ujabb bünre mindennap sok okot adok”), a hit felmutatása („Te vagy énnekem győzhetetlen fegyverem, / Paizsom, kúfalom, minden reménségem.”).
Amikor Zrínyi beszédet intéz katonáihoz, a hitvitázó irodalom retorikus nyelvét alkalmazza.
Hangvétel: emelkedett, patetikus.
Téma: Zrínyi dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelme. Mégsem történelmi szempontú mű, inkább irodalmi hatásra törekszik.
Az író a szigetvári ostrom addigra már legendássá vált történetét a szent esemény, az istenséggel való érintkezés misztikumába emeli fel. A magyarok és a törökök harcát sorsdöntő eseményként, a törökök és az egész keresztény Európa világméretű harcaként ábrázolja. Úgy mutatja be, mintha ez a csata döntötte volna el mind a magyarság, mind a keresztény Európa sorsát.
Ezáltal válik a szigetvári ostrom eposzi témává (az eposz műfaji követelménye, hogy fenséges, emelkedett témát dolgozzon fel, amely egy egész közösség sorsát megfordító küzdelem).
Bár Szulejmán Szigetvár ostromakor halt meg, a valóságban Szigetvár nem bírt különleges stratégiai jelentőséggel a 16. századi magyar végvárrendszerben. Eleste nem volt sorsfordító a török-magyar küzdelmek szempontjából. Zrínyi egyrészt személyes kötődése miatt választotta témául Szigetvár 1566-os ostromát, másrészt igazolni akarta a török erejében bekövetkezett változást.
Források, minták: klasszikus antik eposzok – Homérosz művei, de főleg Vergilius Aeneis c. műve volt rá szövegszerűen is kimutatható hatással. Az előhang első versszakában pl. fiatalkori szerelmes verseire hivatkozik, összeveti velük a hőseposzt (ez az Aeneist tartalmazó kódexek egy részében is jellemző). A 2. strófa első sora pedig az Aeneis első sorának fordítása: „Fegyvert s vitézt éneklek” (Aeneis: „Arma virumque cano”).
Felhasználta Istvánffy Miklós (1538-1615) és Zsámboki János (1531-1584) humanista történetírók munkáit, és korabeli horvát és olasz krónikákat.
Az előhangban a török hagyományt is említi, és utal a történelmi hitelesség és a költői szándék különbözőségére (lazán kezelte a történelmi eseményeket, mert egy magasabb művészi igazságot akart érvényre juttatni).
Arany János tárta fel Zrínyi és Tasso c. tanulmányában 1859-ben, hogy Zrínyinek, bár művében nem említi, más mintái is voltak, mindenekelőtt olasz epikus művek. A késő reneszánsz szerző, Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem c. műve (az antik eposzt és a verses lovagregényt ötvöző alkotás az első keresztes hadjáratról) és elméleti munkái, valamint Giambattista Marino művei.
A klasszikus latin irodalomból Ovidius költészete hatott rá, a magyar elődök közül Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei a magyar végek vitézeiről, várkapitányairól. De a magyar vitézi énekhagyomány, elsősorban Balassi hatása is érzékelhető.
Történelemszemlélet: Zrínyi a 16. századi históriás énekek és jeremiádok (siralmas énekek) történelemszemléletét folytatja. Eszerint Isten ajándékai voltak a magyarság múltbeli sikerei (honfoglalás, katonai győzelmek, szent királyok tettei), de a magyarok hálátlanok voltak, elárulták Istent és bűnös életet éltek. Emiatt Isten megharagudott és büntetésül sorscsapásokat küldött a magyarokra, ilyen pl. a török hadjárat is.
A történelem eseményeit tehát az isteni akarat mozgatja. Ezt a történelemszemléletet később a reformkor költői is átveszik, pl. „bűneink miatt gyúlt harag kebledben” (Kölcsey: Himnusz).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>