Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát 1645-1646 telén kezdte írni és feltehetőleg 1648 tavaszáig dolgozott rajta.

A mű az Adriai Tengernek Syrenaia, groff Zrini Miklós című verses gyűjteményben jelent meg számos más költeménnyel együtt 1651-ben Bécsben. Nyomtatott kiadásában latinul szerepel az eposz címe: Obsidio Szigetiana. A kötetcím (az Adriai-tenger szirénje) jelentheti magát a költőt, és értelmezhető úgy is, hogy „Magyarország déli végeinek költője”.

A szerző legfontosabb irodalomtörténeti érdeme, hogy a korabeli európai irodalom törekvésével harmonizáló művet alkotott, s ezzel a magyar epikát a korszak irodalmi élvonalába emelte

Zrínyi Miklós (1620-1664): költő, hadvezér, politikus, a magyar barokk kiemelkedő alakja. Hírnevét írói munkássága örökítette meg, pedig irodalommal csak mellékesen, kedvtelésből foglalkozott (önmagát nem költőnek, hanem hadvezérnek tartotta, és hadi sikereire volt büszke).

„Az én profesióm avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál: az kit írtam, mulatságért írtam, semmi jutalmat nem várok érette” – írta összes művei kiadásának előszavában. Az Adriai Tengernek Syrenaia c. kötet végén található Peroratio (zárszó, berekesztés) is nyomatékosítja, hogy Zrínyi katonai tetteit tartotta életműve lényegének.

Dalmát eredetű arisztokrata családból származott, mely azóta harcolt birtokai védelmében, hogy a török megjelent a Balkánon. Neve a horvátországi Zerin vagy Zrin várának nevéből ered. A mai Horvátország területén született Ozaly várában vagy Csáktornyán. Apja korán meghalt, fiai, Miklós és Péter nevelését a király által kinevezett gyámi tanács és Pázmány Péter irányította. Így Zrínyi Habsburg-hű, mélyen vallásos katolikus nevelésben részesült. A grazi jezsuita iskolában, majd a bécsi és nagyszombati egyetemen tanult. Tanulmányutat tett Itáliában.

Politikusként, hadvezérként fő célja a török kiűzése volt. 1637-től kisebb-nagyobb támadásokat indított a török ellen, amit a bécsi udvar rossz szemmel nézett. Kényszerítették, hogy részt vegyen a 30 éves háborúban és az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elleni hadjáratban. Ez a testvérharc érlelte meg benne a gondolatot, hogy a királyi Magyarország és Erdély fogjon össze.

1646-tól tábornok, 1647-től horvát bán. A Délvidék megerősítésével foglalkozott. Az 1650-es években ráébredt, hogy a magyarság érdekei ellentétesek a bécsi udvar érdekeivel, ezért szervezettebb közéleti tevékenységbe fogott. Célja a független nemzeti királyság megteremtése volt, ennek érdekében az erdélyi protestáns nemességgel szövetkezett. 1655-ben nádorrá akarta választatni magát, de a bécsi udvar megakadályozta ezt.

1663-ban a Montecuccoli vezette császári sereg képtelen volt feltartóztatni a Bécs felé nyomuló török hadakat, ezért kinevezték Zrínyit a magyarországi hadak fővezérévé. Zrínyi visszaverte a török támadást, és miután elmúlt a veszély, leváltották fővezéri posztjáról.

A háború a magyarok számára előnytelen vasvári békével ért véget (1664), ez a bécsi udvar legszilárdabb híveit is Zrínyi mellé állította, aki még erőteljesebb szervezkedésbe kezdett a Habsburgok ellen. Ekkor következett be tragikus halála: 1664-ben Csáktornya mellett egy vadászaton baleset érte, egy vadkan halálra sebezte.

A váratlan halál véget vetett nagyra törő terveinek. Mivel a bécsi udvarnak ez nagyon jól jött, a magyar közvélemény azonnal merényletre gyanakodott, erre azonban nincs bizonyíték. A halálesetnek Bethlen Miklós szemtanúja volt és megörökítette Önéletírásában.

Munkássága: sokoldalú szerző, nemcsak szépirodalmi műveket alkotott. Irodalmi tevékenységét életcéljának rendelte alá: annak, hogy sikerüljön a török kiűzése Magyarországról.

• katonapolitikai munkák – hadtudományi tanulmányokat folytatott, és tervbe vette egy katonai kézikönyv megírását. Tábori kis tracta című műve ennek egy részeként készült (1646-tól 1651-ig írta). A hadsereg szolgálati szabályzatáról, szervezéséről, létszámáról, ellátásáról stb. szól.
• értekezések – Vitéz hadnagy c. munkája (1650-1653) több száz hosszabb-rövidebb elmélkedés gyűjteménye, ezek témája az ideális hadvezér személye, a hadvezetés különböző kérdései. Zrínyi Tacitus és más római történetírók szövegeinek vezérgondolatait igyekezett a korabeli magyar viszonyokra alkalmazni.

Mátyás király életéről való elmélkedések című munkája a nemzeti uralkodó típusát mutatja be (1656-57 telén írta). Nagy királyunk, Hunyadi Mátyás alakját, személyiségét elemzi, aki példát mutatott az erős, független, centralizált magyar állam kiépítésére.

• röpiratok – legmegrázóbb, szenvedélyes hangú vitairata: Ne bántsd a magyart. Az török áfium ellen való orvosság (1660-61). Sejtette, hogy a Török Birodalom újabb hadjáratra készül Magyarország ellen, ezért az állandó, zsoldos típusú nemzeti hadsereg megteremtése mellett érvelt. Fel akarta rázni tunyaságukból, tespedésükből a veszélyről tudni nem akaró kortársait, e célból feltüzelte nemzeti büszkeségüket: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, és ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért, hogy a török ebekkel meg ne bánassuk, hogy ily semminek tartott minket.” Arra figyelmeztette kortársait, hogy a katonai fegyelmet helyre kell állítani, és ha a nemesekből nem lehet, akkor akár parasztokból is létre kell hozni az állandó magyar hadsereget. – Figyelmeztetését, tanácsait senki nem fogadta meg.
• versek – Zrínyi első szépirodalmi alkotásai szerelmi idillek voltak, melyeket leendő feleségéhez, Draskovich Mária Eusébiához írt (verseiben Violának nevezte). 1646-ban vette feleségül. Az asszony fiatalon elhunyt, Zrínyi az Orpheus-versekben siratja, melyek kötetében a Szigeti veszedelem után helyezkednek el, utánuk pedig filozófiai-erkölcsi témájú epigrammák találhatók. A Feszületre című óda zárja a kötetet.

A Vitéz hadnagy kéziratában is maradtak ránk versek (Az idő szárnyon jár,.., Befed ez a kék ég…), melyek a kötetben nem szerepelnek. Ezek a magyar barokk költészet legszebb darabjai közül valók.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!