Wordsworth Táncoló tűzliliomok című verse 1798-ban keletkezett, és a Lírai balladák (Lyrical Ballads) című kötetben jelent meg ugyanabban az évben. Az angol romantikát jelképesen ennek a kötetnek a megjelenésétől, 1798-tól számítjuk az irodalomtörténetben.

A Lírai balladák William Wordsworth (1770-1850) és Samuel Taylor Coleridge (1772-1834) közös versgyűjteménye volt, bár Coleridge kevés verssel szerepelt benne. Már a kötetcím is mutatja a romantika egyik jellegzetes stílusjegyét, a műnem-és műfajkeveredést (az epika és a líra ötvözése: átlírizálják a ballada epikus műfaját).

Wordsworth tehát az angol kora romantika egyik jelentős költője volt. Kiegészülve Coleridge-dzsel és egy harmadik költővel, Southey-val, megalkotta az első angol romantikus triászt (a második angol romantikus triász majd Byron, Shelley és Keats lesz).

Wordsworth költészetfelfogása, mely több ponton is eltért Coleridge felfogásától, jobban érvényesült a Lírai balladák kötetben. A kötet előszavában Wordsworth kifejti, hogy szerette volna szokatlan megvilágításban bemutatni a hétköznapi dolgokat és felkutatni az emberi természet ősi törvényeit. Különösen az érdekelte, hogy felindult lelkiállapotban hogyan társítjuk a képzeteket, hogyan látjuk a dolgokat.

Tudjuk, hogy a klasszicizmussal szemben a romantika az érzelmekre, a szívre helyezte a hangsúlyt: érzelmekkel telített meg mindent. Az a nagy különbség a romantika előtti kor és a romantika kora között, hogy azelőtt a költők az emberiség közös kultúrkincséből merítettek témákat, míg a romantika költői a saját lelkükből. A romantika kora óta szoktuk meg, hogy a belső élményeinknek jelentőséget tulajdonítsunk, és egy-egy szép tájban például felfedezzünk valami „költőit” vagy éppen „festőit”.

Wordsworth emellett esztétikai alapelvként fogalmazta meg azt is, hogy a klasszicizmus fennkölt stílusával szemben, amit mesterkéltnek tartott, a köznapi nyelvhasználathoz kell közeledni. A népköltészet nyelvileg és témáiban is megihlette őt, ami nem véletlen, hiszen a romantika eszményítette a természetet, a vidéki, falusi életmódot, melyben természet és ember eredendő összhangját látta.

Az első angol romantikus triászból Wordsworth volt az, aki a természet meghitt idilljét, lelket nyugtató szépségeit részesítette előnyben a városi élettel szemben, ahonnan az egyszerű érzelmek világába menekült. (Coleridge ezzel szemben a képzelet világába, hátborzongató és titokzatos világokba vonult vissza a rideg valóság elől.)

A romantika számára a természet nemcsak egy szép táj, hanem olyan élményforrás, amely megrendítő hatást tesz az ember életére, érzelmeire, gondolataira. Ennek a poétikai felfogásnak egyik legismertebb darabja a Táncoló tűzliliomok című költemény, amely meglehetősen jellemző Wordsworth lírájára a maga áhítatával, a természet iránti csodálatával, erős zeneiségével.

A versből az érződik, hogy a tó partján hullámzó, „táncoló” tűzliliomok látványa boldoggá, lelkileg gazdaggá teszi a lírai ént, s mivel emlékezetében elraktározza a megismételhetetlen pillanatot, a boldogító, ünnepi hangulat örökkévalóvá válik a számára.

Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Wordsworth dalszerű formában, egyszerű nyelven fejez ki mély és bonyolult gondolati tartalmat.

A vers műfaja ballada, hangulata emelkedett, ünnepi, és egyfajta álmatag, nyitott, befogadni kész lelkiállapotot sugall. A mindennapi látványból a vers végére vízió, látomás lesz. A stílus romantikus.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!