William Shakespeare Hamlet, dán királyi című tragédiája 1600 és 1601 között keletkezett. Nyomtatásban 1603-ban jelent meg, majd a következő évben is (a két kiadás között lényeges eltérések vannak). 1623-ban újabb kiadás látott napvilágot, mely szintén különbözik a korábbiaktól. A ma elfogadott szöveg az 1604-es és az 1623-as kiadás kombinációja.

Forrás: cselekménye egy ősi skandináv mondát elevenít fel, melyet egy dán történetíró, Saxo Grammaticus foglalt írásba mint történelmi eseményt (Historiae Danicae, 12. század). Az ősrégi mítosz francia fordításban, módosítva bekerült François de Belleforest prózai gyűjteményébe, melyet Shakespeare is olvashatott.

Az angol közönség jól ismerhette a történetet, mivel 1594-ben bemutattak egy Hamlet című színdarabot, feltehetőleg Thomas Kyd művét, melyet Shakespeare ismerhetett. Ez volt a Hamlet-téma első színpadi feldolgozása, de szövege nem maradt ránk (csak egy német átdolgozását ismerjük). A szerző Shakespeare kortársa volt.

Ezt az „Ős-Hamletet” alapul véve írta meg Shakespeare a saját darabját, számos változtatással a mintául használt műhöz képest (elsősorban a Szellem alakját változtatta meg).

Elődök, hatások: Thomas Kyd: Spanyol tragédia (1588) – valószínűleg hatott Shakespeare-re, hőse az öreg Hieronimo, aki kegyetlen bosszútervet eszel ki meggyilkolt fiáért. Őrültséget színlelve látszólag megbékél ellenfelével, aztán egy színielődást rendez, melyet fel tud használni fia gyilkosainak megölésére.

Christopher Marlowe – az angol reneszánsz dráma egyik kialakítója, a reneszánsz embertípus áll darabjai középpontjában (becsvágyó, tudásszomjtól égő, érdekes figurák). Emberábrázolása újszerű, költői nyelve patetikus, túlfűtött, lírai.

Hamlet, dán királyfi. Shakespeare egyik leghíresebb és legtöbbet elemzett műve. A darab sokoldalúan kiszolgálta a közönséget: izgalom, látványosság (szellemjelenés, gyilkosság, sírban vívott ökölharc stb.) elégítette ki a tömegigényt, a nevetni vágyóknak tréfás párbeszédek (sírásók, Hamlet vélt elmbebaja), a műveltebbek számára Hamlet lelki alkata, töprengése, melankóliája nyújthatott igényes szórakozást.

Az író színpadi bemutatásra szánta művét, de a teljes darabot 6 óra alatt lehetne bemutatni, ezért a színházak mindig rövidítik a dráma szövegét. Ezért a színházi élmény nem pótolja az olvasást, csak olvasva kaphatunk teljes képet a műről.

Alapélmény: a világ romlottsága, hazug képmutatása, gonoszsága lehetett Shakespeare egyéni tapasztalata, ihlető élménye a Hamlet megírásakor.

Műnem: dráma.

Műfaj: tragédia.

Típus: bosszúdráma (Shakespeare idejében népszerű műfaj volt).

Stílus: reneszánsz.

Téma: Hamlet dán királyfi bosszút áll édesapja haláláért, de közben ő maga is meghal.

A főhősnek a bosszú érdekében nem fizikai nehézségeket kell legyőznie, hanem lelki alkatán, melankóliáján, töprengésre való hajlamán kell úrrá lennie.

Hangulat: kevert; egyrészt komor, kísérteties, vészjósló (már a legelső jelenettől fojtott a légkör, a szellem miatt félelem és balsejtelem uralja a darab atmoszféráját), ugyanakkor tréfás, szellemes párbeszédek is vannak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!