II

Ha homlokban drágakő lakik
drágakő lánggá emelkedik

Ha drágakőben láng lakik
láng homlokká emelkedik

Ha lángban homlok lakik
homlok drágakővé emelkedik

Ha drágakőben homlok lakik
homlok lánggá emelkedik

Ha homlokban láng lakik
láng drágakővé emelkedik

Ha lángban drágakő lakik
drágakő homlokká emelkedik

A 2. vers jellegzetesen kombinatorikus költemény (a kombinatorika az adott elemek bizonyos szabályok szerinti csoportosítási lehetőségeit tanulmányozza). Minden versszaka feltételes alárendelő mondatokból áll, melyekben előbb az alárendelt, majd a főmondat jelenik meg.

Ebben a versben a kombinatorika a főszereplő, szerkezetét a szóvariáció lehetőségei határozzák meg. Három elemből építkezik: homlok, drágakő, láng. Ebből a három elemből hat strófát kombinál, mert a három elem sorrendjét hatféleképpen lehet variálni.

Az elemek variációs sorrendje az egyes versszakokban:

A=homlok, B=drágakő, C=láng

ABBC: homlokban drágakő –> drágakő lánggá (1. versszak)
BCCA: drágakőben láng –> láng homlokká (2. versszak)
CAAB: lángban homlok –> homlok drágakővé (3. versszak)
BAAC: drágakőben homlok –> homlok lánggá (4. versszak)
ACCB: homlokban láng –> láng drágakővé (5. versszak)
CBBA: lángban drágakő –> drágakő homlokká (6. versszak)

Így válik a vers végére körkörössé a szerkezet, az utolsó után ismét az első következne sorrendben. Így egy önmagába zárt, mégis teljességélményű rendszer jön létre.

A 3. és a 4. sorpár között levő tengelyponthoz képest jönnek létre különböző tükrözéselvű, ellentétekből és azonosságokból épülő változatok.

A 3. strófa a 4.-nek, a 2. strófa az 5.-nek, az 1. strófa a 6.-nak a tükörszerű változatát adja. Ugyanígy minden sornak megvan az ellentétes párja: a 6.-nak a 7. sor, az 5.-nek a 8. sor, és így tovább, legvégül az 1.-nek a 12. sor. Az egymással ellentétes sorok két tagja mindig fordított sorrendben ugyanaz, de a hozzájuk kapcsolódó állítmány ellentétes (lakik – emelkedik).

A mondatszerkesztés a strófák első sorának végét enyhén megemeli, a második sorokat pedig enyhén lehajlóvá teszi. Ugyanakkor a sor végén álló szavak jelentése ellentétes a mondatszerkesztésben látott tendenciával: az „emelkedik” ugyanis felfelé ívelést jelent, a „lakik” pedig lefelé irányulást tartalmaz.

A szerkezet ellentétekből és azonosságokból épül fel egy tökéletesen kimunkált egésszé.

Mindhárom elem, amelyből felépül a vers, pozitív, nemes értéket jelképező különleges jelkép, és részben ellentétei is egymásnak.

Drágakő: az áthatolhatatlan, hideg keménység, a szilárdság, az átláthatóság, a rejtelmes szépség és a hideg csillogás jelképe.

Láng: a forróság, a testetlen lobogás, az érzelmi túlfűtöttség jelképe.

Homlok: a gondolkodás, a megfoghatatlan bensőt rejtő szilárdság jelképe, de benne van az értelem hűvössége és a szellem lobogása, a teremtő képzelet forrósága is. Így a homlok a másik két elem képzetéből is tartalmaz valamit.

A fény képzete köti össze a három motívumot. A három motívumhoz a „lakik” és az „emelkedik” igei állítmány kapcsolódik hozzá. A „lakik” ige az otthonosság, a bensőségesség és az állandóság képzetét hívja elő, az „emelkedik” felfelé irányuló mozgást idéz, a szellemi vagy transzcendens szférák irányába mutat.

A főnevek és igék együttes jelentése a teljességet, a tökéletes harmóniát, az esztétikumban megteremthető egészélményt sugallja.

Az elemek egymáshoz kapcsolását, a szavak mondattá kötését a „ha” kötőszó, a kimondatlan „akkor” utalószó és a -ban/-ben helyhatározórag és a -vá/-vé határozórag szolgálja.

Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, szóismétlés, anafora

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!