Vörösmarty Zalán futása című eposza 1825-ben keletkezett. A 25 éves költő a nemzet tanítója kívánt lenni, mert az a hit éltette, hogy a régi erények feltámasztásával a nemzet ősi dicsősége is helyreállítható.

Történelmi háttér: 1823-ban csapott legmagasabbra a magyar nemesség elégedetlensége a bécsi udvarral szemben. A nemesi vármegyék többsége megtagadta Bécs újabb alkotmányellenes rendeletének végrehajtását (adóemelés és 40 ezer újonc katona kiállítása).

Az új hazafias szellem a nemzet öntudatra ébredésének, feltámadásának illúziójával töltötte el az embereket. Az irodalmi közvélemény semmit se akart jobban, mint egy nemzeti eposzt, amely bemutatja a dicső múltat, kárpótlásul a sivár jelenért. Vörösmarty kielégítette ezt a felfokozott várakozást.

Keletkezési háttér: Vörösmarty 1822 végén Görbőre ment joggyakorlatra, itt került szoros kapcsolatba a Habsburg-ellenes mozgalmakkal. Művét a nemzeti függetlenség kivívásának reménye és az Etelka-szerelem reménytelensége ihlette. 1823 őszén már elkészült néhány ének belőle.

Forrás: az eposz tárgyát Vörösmarty Anyonymus Gesta Hungarorumából merítette.

Minták: ösztönzést és ihletet adott Vörösmartynak, hogy 1823 elején a Hébe című zsebkönyvben megjelent Aranyosrákosi Székely Sándor négyénekes, hexameteres eposza, a Székelyek Erdélyben.

A mitizált és dicsőséges nemzeti múlt és a hanyatló jelen szembeállításával Vörösmarty a protestáns prédikátor-írók és Zrínyi hagyományait követi. Ők a hanyatlás okát az erkölcsi romlásban látták és a tragikus történelmi eseményeket Isten büntetésének tartották. Vörösmarty szerint a történelmi változások az adott közösség (nemzet) erkölcsi-szellemi változásának köszönhetők.

Történelemszemlélete Herder hatását mutatja. Feladatul azt tűzi ki a 19. század elé, hogy változtasson a nemzeti történelem menetén.

Korstílus: romantika.

Műfaj: eposz. Vörösmarty epikus műnek szánta, de főleg lírai részletek láncolata lett belőle. Már Gyulai Pál kritikus megjegyezte, hogy a Zalán futása inkább lírai, mint epikai mű. Ez azonban nem keltett megütközést, mivel a romantika korában amúgy is jellemző volt a műnemek és műfajok keveredése.

Hangvétel: hol ódai, hol elégikus.

Téma: a nemzeti létünk kiindulópontjának tartott honfoglalás, melyet mondaszerűen dolgoz fel. A magyarság a 19. század elején a nemzeti ébredés korszakát élte, ezért időszerű volt a „régi dicsőség” felidézése.

Cím: Vörösmarty először az „Árpád győzelme” címet akarta adni, de az eposz írása közben figyelme egyre inkább a szenvedők, az elbukók felé fordult, így választotta végül a Zalán futása címet.

Helyszín: távoli, történelmen kívüli táj.

Cselekmény: két szálon fut. Bemutatja:

• a honfoglalás döntő harcait
• Zalán megfutamítását
• Hajna és Ete szerelmét (Hajna Huba lánya, Ete Árpád hadvezére)
• Délszaki Tündér történetét.

A fő cselekményszál szegényes, mivel a költőnek csak egy forrás állt rendelkezésére (Anyonymus gestája), és bővebb adatokat onnan sem kaphatott. Elsősorban a képzeletére kellett támaszkodnia.

A véres csaták leírása mellett megjelenik egy személyesebb, idilli cselekményszál is, mely szerkezetileg is elkülönül a főcselekménytől: deli Hajna és kacagányos Ete boldog, beteljesült szerelme. Ehhez kapcsolódik a Hajnába reménytelenül szerelmes, és ebbe a viszonzatlanságba bele is pusztuló délszaki tündér tragikus története.

A szerelmi szál életrajzi háttere a kilátástalan Etelka-szerelem. Érzelmi ihletője Vörösmarty boldogságvágya és a tudat, hogy az igazi boldogság elérhetetlen a számára. Ennek fájdalma, keserűsége érezhető belőle.

Viszont Hajna és Ete frigye biztosítja a magyarság megsokasodását és a honfoglalást, a mulandóságon túl a létezés folyamatosságát, az örök körforgást.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!