Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (elemzés)
A Csongor és Tünde zárlata és üzenete
A Csongor és Tünde világa egy képletes, átvitt értelmű világ, szövege képletes beszéd. Végkicsengése erősen pesszimisztikus.
Az egész művet átható ellentmondások a zárlatban nem oldódnak fel, hiszen minden keresés a körkörösségbe torkollik, ily módon reménytelen.
A Csongor által keresett boldogság csak a tündérvilágban, egy távoli, a miénknél magasztosabb, vágyott, elérhetetlen világban, Tünde szerelmében létezik. Mivel elérhetetlen vágyakról van szó, csak szenvedést okoznak, és az ember mégis ilyen vágyakat keres, hajszol, mert az elérhetőbb vágyakban nem teljesedhet annyira ki, nem érheti el a boldogságot.
A tündérvilág az emelkedettebb élet jelképe, az emberi élet feletti világ, amely az emberek számára elérhetetlen. A valóságban nem létezik, és Tünde sem. Ez csak egy eszménykép, mely gondolatainkból, ideánkból szövődik össze. Tünde világa az emberi fantázia és gondolat világa.
Vörösmarty, akárcsak Csongor, valamit ott fönt, valami égit, dicsőt keresett, ezért nem találta. A lelket megnyugtató, a lelkivilágot teljessé tevő cél, vágy, egyfajta lelki kielégülés az, amit keres Vörösmarty a szerelemben (érdekes, hogy nem Istenben keresi). Mindig nagy, kozmikus erőt sugall vágyaiban, veszteségeiben, képeiben.
A záró kép is az éjszaka kietlenségét, sötétjét és kilátástalanságát sugallja, előrevetítve az érett Vörösmarty tragikus világképét. A zárlatot olvasva akaratlanul is visszagondolunk az Éj monológjára. A rideg és szomorú emberi világban csak a szerelem őrizhette meg érték-voltát. A záró négy sor eredetileg az első felvonásban szerepelt, és ez készült el először a darabból.
Ugyanakkor a költő visszaretten a teljes reménytelenségtől, a teljesen pesszimisztikus választól. Mint oly sokszor, itt is fel akarja oldani a filozófiai, bölcseleti, történelmi és lételméleti antitéziseket, de ez csak érzelmi szinten sikerül. A szerelem, két ember kapcsolata, az egymásra találás nem válasz a világra, hanem menedék a világ elől. A szerelem csupán elviselhetőbbé teszi a világot.
A mű üzenete jellegzetesen romantikus: a pénz, a hatalom és a tudás hajszolása romlásba viszik az embert. Igazi boldogságot csak az őszinte, tiszta, szép érzések adhatnak.
A földi ember nem találhatja meg a boldogságot az Ilma és Balga-féle céltalan életben, magasabb rendű vágyak nélkül. Nem találhatja meg a boldogságot a három vándor romlásba döntő világában, sem a boszorkány és az ördögök látomásszerű világában, de nem találhatja meg az égi Tünde világában, a vágyak világában sem.
Hiába járja be az egész világot, csak egy másik emberrel együtt találhatja meg a boldogságot a földi életben, a földi kertben. Az értelmetlen és céltalan emberi életnek csak az igaz szerelem, az égi és a földi érzés harmonikus egybeolvadása adhat tartalmat, célt, amiért élni érdemes.
A világ értelmetlenségével, a pesszimista módon megítélt társadalmi élettel Vörösmarty csak a világ bajairól tudomást nem vevő, a politikának hátat fordító háborítatlan életmódot és zavartalan szerelmet tudta szembeállítani. A boldogság tehát csak a magánélet intim szférájában képzelhető el.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>