A cselekmény ideje, helyszínei, a mű alapkérdései

A cselekmény ideje: egyetlen kozmikus méretűvé növelt nap (nem egy 24 órás napról van szó, hanem egy kozmikus napról, amely méreteiben sokkal tágabb, a képzeletünkben kitágul).

Helyszínek: kert (Csongor szüleinek a kertje, ahol áll egy almafa), hármas út, Hajnal palotája, Mirigy háza, Éj birodalma, ismét a hármas út, kert

A cselekményvezetést tér és idő átugrása jellemzi, hiszen meséről van szó és elvont tartalmakról. Zárójelben szerzői utasításokat találunk.

Mesés fordulat: Csongor rátalál Tündére. Ez jelkép: a költő a kíméletlen társadalmi élettel szembeállítja a világot kirekesztő szerelmi boldogságot.

Alapkérdések

A mesei, népmesei, széphistóriai tárgy keretei között Vörösmarty a romantika alapkérdéseire keresi a választ. Ezek az alapkérdések:

• a személyiség kiteljesedésének lehetőségei
• a boldogság mibenléte

Ezekre a kérdésekre nemcsak Csongor keresi a választ, hanem rajta keresztül maga Vörösmarty is.

A mű középpontjában Csongor útkeresése és boldogságkeresése áll.

Csongor boldogságkeresésnek szintjei:

1. térben keresi a boldogságot, a kiteljesedést: a kiindulópont a kert a virágzó fával, a végpont az elvadult kert. Egy önmagába visszatérő útról van tehát szó, ami jelzi, hogy az emberi boldogság és kiteljesedés nem a tér függvénye, nem térben található meg.
2. időben keresi a boldogságot, kitejesedést: a történet estétől éjfélig, sötétedésig tart. A körkörösség, az önmagába visszatérés ismét azt jelzi, hogy a boldogság nem a múló idő függvénye.
3. hármas út: a döntések, a tévedések hármas útja, mely a földi és az égi szint közötti átjárhatóságot is biztosítja. Itt van az égi és a földi világ határa.

A hármas út a polgári világ háromféle kiteljesedési lehetőségét jelképezi. Tehát képletes, átvitt értelmű útkereszteződésről van szó, amely azt jelenti, hogy három lehetőség közül választhat Csongor. (Az út átvitt értelemben azt is jelenti, hogy neked magadnak kell megtalálnod és végigjárnod, végigküzdened az utadat, és a saját utadat csak te járhatod meg.)

Három vándorral találkozik itt Csongor, akik három különböző életideált, magatartásformát testesítenek meg: a Kalmár a pénztől, a Fejedelem a hatalomtól, a Tudós a tudománytól várja a saját boldogságát. Mindhármuké önző boldogság, ezért tévúton járnak. Felléptetésük a Vörösmarty-versekben gyakran megjelenő gondolatot szólaltat meg: mi dolgunk a világon? Mi teheti boldoggá az embert? (pl. A merengőhöz).

• Kalmár: a polgári világ haszonelvűségét, a pénz mindenhatóságát, a merkantilista szellemet jelképezi. A gazdagságban keresi a teljességet.
• Fejedelem: a Napóleon-kultusz jelképe, a világot leigázni tudó emberi erő szimbóluma. Világi hatalomra tör, hadvezető, az erőszak, a gőg, a másokon való uralkodás embere
• Tudós: a felvilágosodás racionalizmusának jelképe, az ész mindenhatóságába vetett hit kifejezője, s egyúttal a Hegel által előrevetített nem művészi korszak képviselője. Az ő területe az életnek egy másik dimenziója, megérzi, megérti az emberi tudás határait, hiszen a megismerés határáig jut el. Persze rájön, hogy a tudás nem ad boldogságot, így ő sem éri el a teljességet.

A felkínált lehetőségek mind tévútnak bizonyulnak. Mindhárom allegorikus szereplő csalódik a reményeiben és kisemmizve érkezik vissza a kiindulópontra.

4. filozófiai szinten keresi a boldogságot, a kiteljesedést: az Éj monológja szerint a világ a teremtés sötétségéből a pusztulás sötétségébe tart. Ez a romantikára jellemző tragikus világszemlélet kihat Vörösmarty antropológiájára is: tragikus ellentét feszül az emberi lélek halhatatlanságra való törekvése és a test mulandósága között. A világ időlegessége ironikus távlatba helyez mindenfajta kiteljesedést vagy harmóniát.

A többi szereplő boldogságkeresése

A boldogság és a kiteljesedés problémájával az összes szereplőnek szembe kell néznie.

• Balga és Ilma az evilági, fiziológiai szinten, a mindennapokban találja meg a boldogságot. Vörösmarty ironikusan jelzi, hogy az ő „jóllakottság-boldogságuk” semmivel sem alacsonyabb rendű Csongor és Tünde sokkal szellemibb boldogságkeresésénél, hiszen a végeredmény ugyanaz (a boldogság). Jelzi ezt az is, hogy Csongor a csodabocskorral repülve ugyanannyi idő alatt ér el a céljához, mint Balga gyalog.
• Tünde problémája a halhatatlanság és időlegesség ellentéte. A halhatatlan Tünde az időlegességre vágyik, Csongor szerelmére, amelyért föl is adja halhatatlanságát. Tünde földre szállásában érik be annak a fának a termése, amelyet Tünde Csongor kertjében ültetett.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!