Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (elemzés)
A Csongor és Tünde műfaja és rétegei
Műfaj: filozofikus mélységű drámai költemény, és egyben mesejáték is (mesés elemeket is tartalmaz). Persze, a mű nem pusztán egy dramatizált mese: a mese kereteit Vörösmarty megtölti bölcselettel, ezzel az emberiségköltemények irányába viszi el a művet. Másrészt a szereplőket és a cselekményt bonyolult, többrétegű szimbólumrendszer fűzi össze.
Így a Csongor és Tünde lényegében az élet célját, értelmét kutató nagy filozofikus mű. Irodalomtörténeti rangja hasonló Az ember tragédiája és a Faust rangjához.
Bár műfaja drámai költemény, nagyon sok lírai elem is található benne. Valójában mindhárom műnem jellemzői jelen vannak benne (epikusság, líraiság, drámaiság). A műnemkeveredés miatt nevezzük drámai költeménynek, és mert filozófiai kérdések állnak a középpontjában.
Világa stilizált, rítusszerű. A szereplők nem hús-vér emberek, nem olyan karakterek, mint a drámákban, hanem inkább allegorikus alakok: egy-egy eszme, gondolat megtestesítői. A lírai én szereplőkbe (perszónákba) vetíti ki az egyes gondolatait.
Nem jellemző a drámai akció, helyette a nyelviség, az erőteljes költőiség áll a középpontban. Ugyanakkor a drámákra jellemző monológok és cselekvéssorok találhatók meg.
Hangulata: sötét színek vannak a műben, nehézkesebb, komorabb, lehúzó, mély, sötét erő érezhető benne. A végén a szerelmesek megtalálják a boldogságot, ennek ellenére az egészet valami keserű, fájdalmas mélabú határozza meg. Legjobban az Éj sötét gyászfátyola illik hozzá. És a befejezés is borongós.
Többrétegű meséről van szó.
3 nagy, egymást átszínező szint:
- népmesei szint – bizonyos szereplők (manók, boszorkány, tündér) valamint cselekményelemek (mesés átváltozások, kútba nézés motívuma, a hajban levő erő, a bezárás motívuma, a három csodás tárgy stb.) révén.
- valóság, realitás szintje – a szereplők közül ezt a szintet Csongor, Balga, Ilma és a vándorok képviselik, ezen a szinten a földi boldogság, földi örömök jelennek meg és hétköznapi, valós cselekményelemek (szekéren húzzák, megfordítják, bort isznak, pecsenyét esznek stb.)
- filozófiai szint – az első megszólalástól kezdve érezni, hogy ez nem csak egy mese: van egy filozófiai, elvontabb, az élet értelmét, az emberi élet célját kutató szintje, melyet több szereplő is képvisel: Csongor kutatja leginkább a filozófiai kérdéseket, de Tündének is van egy-két filozófiai jelenete, valamint az Éj királynője, a gyász asszonya fontos ebből a szempontból.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>