A Csongor és Tünde szereplői

A drámában nincs jellemábrázolás, jellemfejlődés, Csongor az Ember, Vörösmarty alteregója. Egy szellemi vágyakkal teli ifjú, aki az élet célját keresi, a boldogságot úgy összesítve. A mű minden során érződik, hogy nem a szerelem, hanem a boldogság keresése zajlik, maga Tünde sem a Nő, hanem a Vágy jelképe. Tünde maga a boldogság vágya.

A műben külön szereplőkre ráosztott egynemű tulajdonságokat találunk, melyek az egész emberiségre vannak vonatkoztatva. Azaz az emberiség örök tulajdonságai vetítődnek ki egy-egy szereplőben.

A gonosz és a jó szereplők egymás elleni harcának tétje a főhős, Csongor boldogsága.

Világszintek szerint a szereplők két nagy csoportra oszthatók:

1. földi szint – evilági szint, a valós világ

• Csongor – ifjú hős, aki már sok helyen járt, és mindenhol a dicsőt, az égi szépet kereste, de nem találta, ezért lelkében nyugtalanság él (tehát nem pénzt, vagyont vagy földi szerelmet keres, hanem az égi szép utáni vágy emészti a lelkét). A darab elején eredménytelen vándorútja után kiábrándultan és csalódottan visszatér oda, ahonnan elindult: szülei kertjébe, otthonába.
• Balga – földmívelő, utóbb Csongor szolgája
• Ilma – Balga hitvese, Tünde szolgálója
• Három vándor – Kalmár, Fejedelem, Tudós: mindhárman egy-egy óriásira növesztett szenvedély képviselői, akik szemellenzős makacssággal hisznek magukban, saját céljaikban, és abban, hogy a helyes irányba tartanak. Csongor törekvését mindhárman beteges, haszontalan képzelgésnek tartják. Csongor azonban felismeri, hogy a három vándor három célja a saját álmaihoz képest értéktelen, üres, ezért továbbmegy a maga útján Tündérhon felé.
• Dimitri – boltos rác
• Ledér

2. égi szint – az emberi világ felett álló, a földi törvényeknek nem alávetett szint

Három alcsoportja:

A.) azok a szereplők, akik minden nemes törekvés megtestesítői vagy őrzői

• nemtők, tündérek
• Tünde – tündérlány, már a neve is jelzi csodás, tüneményszerű voltát (tündér), másrészt a hozzá kapcsolódó értékek (szerelem, boldogság) törékenységét (tünékeny). Segítőjeként magához vesz egy földi szintről származó szereplőt, Ilmát.

Jelleméről igazából nem sokat tudunk meg. Gyönyörű, légies, testetlen lény, de nem emberi tulajdonságokkal van felruházva. Ezzel jelzi Vörösmarty, hogy Tünde valójában egy eszménykép, amit Csongor keres, de amely a valóságban nem elérhető. Ezért kell Tündének lejönnie az égből: ott kell hagynia Tündérországot ahhoz, hogy Csongor társa lehessen.

B.) azok a szereplők, akik rontó erőként gátolni igyekszenek a nemes törekvéseket

• Mirigy – boszorkány, a Gonosz, a Sötét erő, a fekete mágia képviselője. Felhasznál a földi szintről származó szereplőket céljai elérése érdekében (Ledér által akarja megkísérteni Csongort).

Mirigy öncélúan gonosz: nem lehet tudni, miért ellensége Csongornak, miért gyűlöli, vagy hogy mi érdeke fűződik a bukásához. Ő a darab szimbólumrendszerében az ártó démon, aki minden nemes törekvést megakadályoz. Jelképesen az emberek rossz tulajdonságait, a lefelé húzó, nemtelen, sorsokat tönkretevő rosszakaratot képviseli.

Szerepe fontos a történetben: ármánykodásával ő indítja el és viszi előre az eseményeket, bonyolítja, megforgatja, irányát változtatja a történéseknek (pl. ő kelti fel Csongor érdeklődését Tünde iránt, Tündével elhiteti, hogy Csongor mást szeret, stb.). Megzavarja a dolgok természetes menetét, ugyanakkor sokszor előfordul, hogy a jók a gonosz által előidézett helyzetből kivágva magukat lesznek hősök.

• Ördögfiak – Kurrah, Berreh, Duzzog

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!