A Csongor és Tünde 1827 tavasza és 1830 ősze között íródott, nyomtatásban 1831-ben jelent meg Székesfehérváron (a pesti cenzor megtagadta a nyomtatási engedélyt – ma sem világos, hogy miért –, a székesfehérvári cenzor azonban, Vörösmarty egyik volt tanára, megadta). A költő első korszakának remekműve, egyetlen igazán jó drámája.

Ekkor már megjelent Vörösmarty híressé vált eposza, a Zalán futása, melynek sikere arra ösztökélte a költőt, hogy független legyen és az irodalomból éljen. 1826-ban adta fel nevelői állását. Az 1827-es év, amikor a Csongor és Tünde írásába belefogott, a nélkülözés és a szegénység időszaka volt számára. Később barátai segítségével a Koszorú című szépirodalmi folyóirat szerkesztője lett, amely a Tudományos Gyűjtemény melléklapja volt.

Az irodalmi életre való befolyása Kisfaludy Károly halála után egyre nőtt. Mire a Csongor és Tündét befejezte, már elismert író volt, 1830 novemberében az Akadémia is tagjává választotta. Hazafias költészete ekkortájt kezdett kibontakozni, verseivel reagált a politikai aktualitásokra. A Csongor és Tünde végkicsengése azonban még a társadalmi élettől és politikától elforduló, a boldogságot a magánéletben kereső, visszavonult életformát hirdeti.

Az elemzés vázlata

● Bevezetés
● A Csongor és Tünde előzményei, forrásai
● A Csongor és Tünde témája, stílusa, címe, motívumai
● A Csongor és Tünde szerkezete
● A Csongor és Tünde szereplői
● A Csongor és Tünde műfaja és rétegei
● A cselekmény ideje, helyszínei, a mű alapkérdései
● A Csongor és Tünde zárlata és üzenete
● A Csongor és Tünde nyelvezete és verselése
● A Csongor és Tünde fogadtatása, utóélete, jelentősége

A Csongor és Tünde előzményei, forrásai

• Gergei (Gyergyai) Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról című tündérmeséje (1600) – ez egy 16. századi magyar széphistória, amely már megjelent Balassi Bálintnál is (Szép magyar komédia). Vörösmarty felhasználta a történet eseményeit, a népmesei motívumokat és a szereplők nagy részét. Ugyanakkor az ő drámája filozofikusabb tartalmú.

A széphistória általában szerelemről, vágyakozásról, búcsúzásról, elválásról, nagy egymásra találásról szóló, pásztori körülmények között, idilli környezetben játszódó, mesés elemeket is tartalmazó mű.

• Shakespeare: Szentivánéji álom (színmű) – dramaturgiai és motivikus hasonlóságok, ez is kétszintes drámavilágú: földi és égi szerelem, költészet és őrület, fantasztikum és realitás egybejátszatása jellemzi.
• népmesék vándormotívumai (népmesei motívumok pl. tündérfa, tündérlány hajának levágása, perlekedő manók, a szerelmesek egymásra találását akadályozó vénasszony, a szerelmesek boldog újra találkozása)
• Goethe: Faust II. rész, Byron: Káin, Madách: Az ember tragédiája – ez a három romantikus világdráma és emberiségköltemény hasonló kérdésekre keresi a választ (élet értelme, boldogság elérhetősége stb.). Mindhárom és a Csongor és Tünde is a mítoszok szellemiségével rokonítható módon ad világmagyarázatot.
• Mozart: Varázsfuvola – a szereplőket és a cselekmény számos elemét tekintve a Csongor és Tünde sokban hasonlít Mozart Varázsfuvola című operájára (melynek szövegkönyvét Csokonai fordította magyarra, s Vörösmarty ismerhette). A fontosabb szereplők megfeleltethetők a Varázsfuvola szereplőinek: Csongor – Tamino, Tünde – Pamina, Balga – Papgeno, Ilma – Papagena. Az is hasonló, hogy a végén minden jóra fordul, és minden szereplő megkapja, amit érdemel.

A Csongor és Tünde a német romantika alkotásaival is rokonítható a valószerű és az álomszerű egybejátszatása, valamint az archetípusokra épülő összetett jelentés miatt.

Tény, hogy Vörösmarty előzmények és források alapján dolgozott, de sok eredeti vonás is van a műben. Új szereplők például az Éj asszonya és a három vándor (se Gyergyainál, se Shakespeare-nél nem szerepelnek). Azonkívül a műnek öntörvényű, egyedi világa van, melyben a mesemotívumok és archetípusok egymást erősítő rendszerré állnak össze.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!