François Villon: Jó tanítás balladája a rossz életűeknek (elemzés)
A Jó tanítás balladája a rossz életűeknek Villon Nagy Testamentum című művének egyik betétje. A csavargó, züllött életet élő költő tudta, hogy másképp kellene élnie, de mivel környezetében mindenki bűnben élt, nem volt ereje változtatni. Viszont felismerte, hogy ez rossz, hogy nem így kellene lennie.
A versből kiérezhetünk némi keserűséget, mivel Villon látta a bűnt, a fertőt, a mocskot maga körül, s tudta, hogy minden hiába: az emberek nem változnak.
A verset lefordította Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, József Attila és Illyés Gyula is. Az alábbiakban Szabó Lőrinc fordítását fogjuk használni:
Jó tanítás balladája a rossz életűeknek
Árulj bűnoldó papi bullát,
Csalj kártyán, s ahol csak lehet,
Verj hamis pénzt (és máglya gyúl rád,
Vagy üstben végzed életed,
Mint oly sok, aki esküt szegett!);
Rabolj, lopj, fosztogass – hiába:
A sok préda mind mire megy?
Bizony, csak borra, meg leányra!
Járd tréfa, gúny, lant, s nóta útját,
Szédítsd rútul, ki lépre megy,
Segítsen síp vagy jós hazugság,
Szavalj ripacs, víg rímeket,
Moralitást, szent éneket,
Pártoljon kocka, kugli, kártya:
Fut a pénz – hova? kérdezed?
Elfut mind borra meg leányra!
Mocskosnak érzed ezt a munkát?
Tarts lovat, öszvért, tehenet,
Szánts, vess, földed izzadva turkáld,
Ha nem tanultál egyebet;
Nagy gyötrelem, de jól fizet!
Vagy tilolj lent, kendert… Az ára,
Mire megy el a kereset?
Mind-mind korcsmára meg leányra.
Ajánlás
Gyöngysoros zeke, ékszerek,
Csipke, ruha, sok szép topánka –
Míg pórul nem jársz, így vered,
Így vered el mind borra, lányra!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Műfaja dal, témája az élet örömeinek hajszolása. Az egésznek olyan rosszalló kicsengése van. Villon kemény kritikát mond kora társadalmáról, amelyben csak a pénz és a testiség számít értéknek. Züllött az egész világ: társadalmi helyzettől függetlenül az emberek mindig az újabb és újabb élvezetek megszerzéséért küzdenek, nincsenek magasabb céljaik, nemesebb érzéseik.
A Jó tanítás balladája a rossz életűeknek egy tanító jellegű, példabeszédszerű, komoly, megfontolt szöveg, ugyanakkor a hangneme gúnyos, ironikus, cinikus. Az iróniát nagyrészt a refrén hordozza, mely szerint úgyis elmegy a pénz „borra meg leányra”, vagyis az embereknek csak az alkohol és a szexualitás jelenti az egyetlen célt és örömet, nem látnak értelmesebb célt maguk előtt.
Az ember esendő, gyenge lény, aki újra és újra visszazuhan a bűnbe. Alantas ösztönök irányítják: minden emberi tevékenységet csupán az élvhajhászat motivál.
A pénzkeresésnek, bármilyen úton történjen is az, nincs túl sok értelme, ha mindig ilyesmire megy el a pénz. Amíg pénzed van, úgyis elvered a fertőre meg a mocsokra, függetlenül attól, hogy tisztességesen vagy tisztességtelen úton szerezted. Amíg pórul nem jársz (el nem szegényedsz vagy meg nem halsz), addig úgyis alantas dolgokra fogod elkölteni a pénzedet.
Kifejezőeszközök: ellentét, halmozás, fokozás, költői kérdés, felkiáltás, alliteráció, refrén.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
François Villon: Jó tanítás balladája a rossz életűeknek (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>