Victor Hugo: Az éj, az éj, az éj (elemzés)
Victor Hugo Az éj, az éj, az éj című verse 1859-ben keletkezett, abban az időszakban, amit a szerző hazájától távol, önkéntes száműzetésben töltött. A Századok legendája című epikai folyamba tartozik, a Sötétség című ciklus második darabja, amely a 34. sorszámot viseli. Külön címet nem adott neki a költő, az első szavak kiemelésével különböztetjük meg. Szerves része egy epikus kompozíciónak, de különálló versként is olvasható.
Victor Hugo a francia romantika legnagyobb alkotója volt, aki még gyermekként kezdett írni. Eleinte királypárti volt és klasszicista ódákat írt, majd Walter Scott hatásáról árulkodó kalandregényeket alkotott és lelkesedett Napóleonért (apja Napóleon tábornoka volt).
Később aztán hatalmas fordulat következett be nála: szembefordult korábbi nézeteivel és köztársaságpárti lett. Cromwell című drámája a romantika valóságos programnyilatkozatává vált, mivel megtámadta benne a klasszicista szabályokat.
A romantika kezdete Franciaországban Hugo Hernani című drámájához köthető, amelynek bemutatója 1830-ban volt, és arról nevezetes, hogy a nézőtéren összeverekedtek a klasszicizmus és a romantika hívei. Végül az új irányzat hívei legyőzték a hagyományőrzőket, így a dráma diadalt aratott.
Az 1830-as években Hugo költészete mélyen személyes volt és demokratikus elveket hirdetett. A humanitárius eszmék szószólója is volt, és az 1848-as forradalom után képviselő lett.
Miután Napóleon unokaöccse, Louis államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, Hugo ellene fordult, ezért menekülnie kellett Párizsból. Menekültként élt előbb Brüsszelben, majd az Angliához tartozó Jerseyben, később Guernesey szigetén.
A császárság rendszerének összeomlása után tért csak haza. Halála előtt 7 évvel agyvérzést kapott, így utána már nem írt, de ez fel se tűnt senkinek, mert azelőtt rengeteget alkotott, és sorra jelentek meg addig ismeretlen művei még halála után is. Hazatérése után hazájának nemzeti jelképe lett, halála napján nemzeti gyászt rendeltek el.
Hugo arra törekedett, hogy korának esztétikai, erkölcsi, sőt, politikai kérdéseire reagáljon művészetében. Rendületlenül hitt a haladásban, és munkáival mindenfajta költői irányzatra hatott, még azokra is, akiktől prófétai elhivatottságérzete merőben idegen volt. Hatalmas életműve kimeríthetetlen anyagot kínál az értelmezőknek.
Nálunk főleg regényíróként ismert (különösen A párizsi Notre-Dame és A nyomorultak című híres művei nyomán), de rengeteg drámát is írt, és lírája is jelentős. Költészetét a franciák olyan nagyra becsülik, hogy hazájában elsősorban költőként tartják számon.
Lírai életműve óriási terjedelmű, több mint húsz kötetnyi verse jelent meg életében és halála után. Az irdatlan sok vers között vannak művészileg kevésbé értékesek is, ami ekkora mennyiség esetén természetes. Témái, stílusfajtái, műfajai rendkívül változatosak. Legmaradandóbb versei a víziószerű, látomásos alkotások. Eszméket hirdető, prófétai, apostoli szerepet betöltő költeményei kevésbé jók.
Húsz éves önkéntes száműzetése során egyrészt olyan verseket írt, melyekben a gyűlölt uralkodót pellengérezte ki (Fenyítések, 1853), majd két kötetet alkotott, a Szemlélődések címűt 1856-ban és a Századok legendája című, 5 részes epikai folyam első sorozatát 1859-ben. Ez utóbbinak egyik darabja Az éj, az éj, az éj című vers, amely tehát eredetileg nem különálló vers volt, hanem amolyan lírai betét.
Ez a mű Hugo látomásos lírájának egyik intenzív, nagy darabja, melyben a költő egy látomássorozatba sűríti bele a természetről és a történelemről való felfogását. A vers erejét éppen az adja, hogy Hugo nem von le tanulságokat, nem érződik semmi tanító szándék. A képek, a látványok, az érzékleti elemek úgy telítődnek meg egyetemes jelentéssel, hogy a költő semmit nem magyaráz és nem összegez.
Hugo elgondolása szerint a vers azt az utat ábrázolja, amelyen az emberiség eljut a bűnösségtől a megigazulásig, a gyűlölségtől a testvériségig.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Victor Hugo: Az éj, az éj, az éj (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>