Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (elemzés)
Claude Frollo: a „Gonosz”. A székesegyház főesperese. Tudós alkimista ugyan, a felszínen visszafogott, s látszatra aszkéta életet élő pap, mégis ördögi szenvedélyek megszállottja. Fondorlatos, önző, gátlástalan és megátalkodottan gonosz.
A féktelen érzékiség mozgatja. Buja vágyakozással tekint Esmeraldára és próbálja őt megszerezni magának. A féltékenységtől hajtva orvul leszúrja Phoebust, aki szerelmi vetélytársa, célját azonban így sem éri el. Elintézi viszont, hogy saját bűnéért, a gyilkosságért az ártatlan Esmeralda lakoljon. Frollo azért juttatja bitófára a lányt, hogy ha már az övé nem lehet, akkor ne lehessen másé sem.
Quasimodo: a „Torz”. A Notre-Dame harangozója, Frollo neveltje, a regény legjellegzetesebb alakja. Egymásnak ellentmondó külső és belső tulajdonságok egyesülnek benne.
Személyében minden testi csúnyaság és minden lelki szépség megtalálható. Hatalmas erejű, ijesztő kinézetű, visszataszítóan csúnya ember, púpos, sánta, siket és nyomorék. Belső érték, jellem és emberség dolgában mégis magasan áll Frollo fölött, mivel jólelkű és tiszta szívű.
Ő is reménytelen szerelmet érez Esmeralda iránt. Hálás is, mert a lány vizet adott neki, amikor a pellengéren volt kikötve (ártatlanul megkorbácsolásra és pellengérre ítélték). Esmeralda szépsége és könyörületessége már akkor meglágyította a szívét.
Hálából – és szerelemből – megmenti Esmeraldát első alkalommal az akasztófától és a katedrálisban rejtegeti őt. A városi csavargók meg akarják menteni Esmeraldát, de Quasimodo azt hiszi, az ellenségei ostromolják a templomot.
Aztán amikor Frollo hazug ármánnyal kicsempészi a lányt a templom menedékéből, s így elrabolja tőle, Quasimodo irgalom nélkül letaszítja nevelőjét a székesegyház tetejéről a szörnyű mélységbe.
Halott szerelmesét önként követi a halálba: elkíséri a kivégzettek tömegsírjába, a sólyomhegyi vesztőhely pincéjébe, és ott bezárkózik vele. Csak másfél év múlva találnak rá a csontvázára, amint átölelve tartotta Esmeraldát.
Karaktere a történet meseszerűségét növeli, mivel a mesék világában gyakran előfordul, hogy bizonyos szereplők, akik testileg rútak, lelkileg tiszták, ezért velük rokonszenvezünk. Quasimodo a regénybeli megtestesítője annak az írói-emberi felfogásnak, amit Hugo vallott: „A gnóm éppoly szép lehet, mint a sellő.”
Pierre Gringoire: a „Segítő”. Költő, Esmeralda „férje” a csavargók törvénye szerint, de a lány csak felszínes barátságot érez iránta. Frollo szövetségeseként az ő terve Esmeralda kiszabadítása a Notre-Dame-ból.
Esmeralda anyja: ő adja a lányt a pribékek kezére. Az utolsó pillanatban – későn – ismeri fel a gyűlölt cigánylányban saját gyermekét, akit kicsi korában raboltak el tőle.
Notre-Dame: hatalmas, gótikus katedrális. Az igazi „főszereplő” maga a székesegyház, hiszen a történet földrajzi és eszmei középpontjában a Notre-Dame áll, amely szimbólum és a cselekmény részese is egyben. A Notre-Dame köré fonódik a regény valamennyi hősének sorsa.
Másrészt körülötte kavarog a francia főváros népének tarka egyvelege: polgárok, diákok, katonák, csavargók, koldusok, vásári csepűrágók sokasága. Ezek az emberek kicsinyek, csak szenvedélyeikből fakadó tragédiáik által lesznek naggyá.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>