Az üstökös 1882-ben íródott, és Vajda János elszigeteltségét, kozmikussá növelt magányát fejezi ki egy többértelmű allegória segítségével, amely már a szimbolizmus felé mutat.

A költő láthatott üstököst 1881 júniusában és 1882 májusában is, de hogy ez az élmény ihlette a verset, még nem nyert teljes körű bizonyítást. Vannak irodalomtörténészek, akik szerint igen.

Vajda monográfia-írója, Széles Klára szerint is az üstökös látványa felszabadította, felszínre hozta a költő lelkében mindazt, amit számára a csillagok vakító fénye, az örök rohanás jelent. A magányra ítéltség, a gyász, az átok, a végzetszerűség képei tapadnak lelkében az üstökös képéhez.

Vajda felesége, Bartos Rozália, akivel a költő négy évig élt viharos házasságban, visszaemlékezésében leírta a vers keletkezésének történetét. Állítólag egy éjjel szokatlan világosság áradt be az ablakon Múzeum körúti lakásukba. A költő, aki petróleumlámpa mellett éjfél utánig dolgozott íróasztalánál, kinézett az ablakon, és nagyon izgatott lett, feleségét is felkeltette.

A nagy négyszögletes udvart teljesen megvilágította az üstökös. Vajda kitárta az ajtókat és az ablakokat, s ide-oda szaladgált, még a háziurat is fel akarta ébreszteni, de azt nem érdekelte a látvány. Az üstökös az udvar közepén volt és vakító ezüstös fénybe borította az egész lakást.

A költő és felesége reggelig ébren voltak és nézték az üstököst, amely egyre halványabb lett. Aztán Vajda bement a szobájába, ahol gyertyafény mellett dolgozott.  Tíz óra felé behívta feleségét, és megmutatta neki frissen írt versét, Az üstököst.

Az üstökös egyébként nem számított új jelképnek a kor világirodalmában, Vajda azonban mást olvasott ki belőle, mint más költők. Ő a végtelen magány gőgjét és fájdalmát látta bele az égi jelenségbe, ezért érezte magát rokonnak az üstökössel, s ezért választotta azt élete, sorsa jelképének.

Vajda Jánost ugyanis egész életében tragikus magány kísérte, leszámítva fiatalkorát, amikor Petőfi oldalán részt vett a forradalomban. Később azonban szüntelen ellenzékiségbe került a korral és a társadalommal: mind az önkényuralommal szembeni passzív rezisztenciát, mind a kiegyezést bírálta. Szembeszállt a kor irodalmának vezetőivel (az irodalmi Deák-párttal), emiatt elszigetelődött. A kritikusok a „nagyváros remetéje” nevet ragasztották rá. Ő lett az egyik legkeserűbb magyar költők egyike.

Magányát persze saját természete is okozta, ugyanis érzékeny volt és borúlátó, bizalmatlan az emberek iránt, lelki sérülései elvadították a társaságtól. Gina iránti szerelme beteljesületlen, viszonzatlan volt, a fiatal Bartos Rózával való házassága viharos és boldogtalan. Azok a kísérletei, amelyekkel megpróbálta feloldani magányát, rendre balul sikerültek: se derűs családi élet, se boldog szerelem, de még a kiegyensúlyozott munka mindennapi öröme sem lett osztályrésze.

1882-ben, amikor Az üstökös című verse megszületett, Vajda János 55 éves volt. Addigra magánya már szinte monomániává változott: valóságos életelvet alakított ki magának belőle. Mivel egész életén át sokat szenvedett a magánytól és mindig sikertelenül próbált kitörni belőle, most már abban keresett kárpótlást, hogy gőggel elfogadta különállását.

Vajda a halódó romantika mestere volt, és költészete egy egész művészeti korszaknak, a romantikának az életérzését is visszaadja. A magányosság vállalása ugyanis éppen úgy jellemzi a romantikát, mint a nagy látványok, a megrázó tájképek, a természet, a világegyetem sokszor patetikus ábrázolása. Bár Vajda költészete előmodern, azért ő még romantikus is, hiszen a magány ilyen megfogalmazása és ilyen vállalása, valamint ez az emelkedett stílus a modern költészetben már elképzelhetetlen lenne.

Magányának okát saját gerincességében látta: abban, hogy nem hajlandó megalázkodni, behódolni. Az üstökös azért lett sorsának jelképe, mert „pályája egyenes”, és „forogni körbe nem tud, nem akar”. (A megalázkodást, a behódolást költeményeiben Vajda gyakran szemére vetette kortársainak.)

A vers annak köszönheti hatását, hogy a költő szerencsés képre talált rá, amely találóan kifejezi egész életsorsát, egyéniségét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!