A virrasztók 1857-ben íródott, a Bach-korszak idején, amikor a kivégzések, az üldöztetések és az elnyomás miatt az elkeseredés és a kilátástalanság érzése uralta hazánkban a közhangulatot. Ez a korát meghaladóan modern költemény is a nagy ellenálló versek közé tartozik, amely tökéletesen ábrázolja a Bach-korszak emberének egyéni és kollektív válságérzetét.

A virrasztók ugyanis egy allegorikus költemény, amely az aktuális politikai helyzetre reagál. Az allegorikus kifejezésmódra azért volt szükség, hogy a vers átmenjen a cenzúrán. A költő nem mondhatta ki nyíltan azt, amit gondol, viszont elrejthette egy allegóriában, amit a kor embere könnyen értelmezni tudott. Így a mű látszólag csak egy falusi halotti torról szól (a halott tiszteletére rendezett lakomáról): Vajda úgy fejti ki szomorú gondolatait, hogy mindvégig „másról beszél”.

Vajda János Petőfi és Arany nemzedékébe tartozott, de a kortársak egyáltalán nem ismerték, a hivatalos irodalmi körök kirekesztették.

Se politikai nézetei (előbb a passzív rezisztenciát bírálta, majd a kiegyezést), se költészete nem volt elfogadható a kortársaknak, akik Vörösmarty, Petőfi és Arany stílusához szoktak. Vajda őszinte én-lírája nem számított divatosnak egy olyan korszakban, amely közösségi költészetet várt el a költőktől.

Pedig Vajda szerette a hazáját, ő is a márciusi ifjak közé tartozott, és a szabadságharc bukása után neki is üldöztetésben volt része. Költészetében is megjelenik a haza sorsa, A virrasztók például a bukott szabadságharcot siratja el, és a nemzet szertefoszlott reményeit búcsúztatja.

A virrasztók cím egy népszokásra, a halott melletti virrasztásra utal, amely elvezeti az olvasót a vers átvitt értelméhez, vagyis segít megfejteni az allegóriát.

A ravatalon fekvő holttest mellett „hivatásos”, fizetett virrasztók szoktak énekelni és siratni a halottat. Ilyen fizetett halottsirató éneklők a költők is, akik bóbiskolva várják a hajnalt, miközben a vendégek (rokonok, örökösök) mulatoznak, és már szeretnének túllenni a gyászon és a temetésen.

A virrasztók

Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.

A sirásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.

A csontokon sem rágódnánk,
De hát – ez a kenyerünk.
Nem maradt ránk dús örökség;
Fizet minket a nemzetség,
Ha sírunk, énekelünk.

Már maholnap ez se kell majd.
„Elég volt a gyász, a dal.
Ami megholt, föl nem támad.
Haszontalan minden bánat!
Haj rá étel, dal, ital!”

Ilyen szelet hallunk is már.
Ki legtöbbet örökölt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a mult elfeledve,
És eladva az a föld,

Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak…
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.

Ők alusznak szépen, mélyen;
Ébren már csak mi vagyunk.
Ők alusznak s nem álmodnak;
Mi virrasztunk ébren, haj csak
Ébren is mi – álmodunk.

Álmodunk mi hihetetlent,
El se merjük mondani.
A holt szeme félig nyitva;
Hátha meg nem volna halva,
S lehetne még valami…

A nagy tenger éjszakába
Ki-kinézünk olykoron.
Mert nem tudjuk, hány az óra,
Hallgatunk a kakasszóra,
Merengünk egy csillagon,

Jó reménnyel, vak reménnyel,
Hogy ha megvirradna már!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit látunk, az se csillag:
Bolygó fény, vagy fénybogár!

És csak oly csöndes ne volna!
De ez úgy fojt, úgy ijeszt…
Dalunk is már egyre fárad,
Alig ad még bátorságot…
Égen földön semmi nesz…

Szempillánk is csuklik immár…
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden –
Mozdulhat a tetszhalott!…

A népszokás szerint a virrasztók feladata egy teljes éjszakát ébren tölteni a halott mellett, és meggyőződni arról, hogy tényleg meghalt. Azért kellett virrasztani mellette, hogy lássa valaki, ha esetleg életre kel (azaz csak tetszhalott volt), és hogy ne egy élő embert temessenek el.

Az 1850-es években a haza is halottnak tűnt, és a költők feladata volt, hogy virrasszanak mellette, ami a gyakorlatban az erkölcsi értékek, a szabadságharc eszmeiségének őrzését jelentette. A vers valójában erről a virrasztásról szól.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!