A vaáli erdőben 1875-ben íródott. Vajda János édesapja a Fejér megyei Vál (régi írás szerint: Vaál) községben volt az Ürményi család birtokának főerdésze. A költő itt nőtt fel, itt töltötte gyermekéveit nagyon boldogan (élete legboldogabb időszaka a gyerekkora volt). Később is gyakran visszatért Válba, vonzotta a váli erdő csendje, nyugalma. Egész életében megmaradt „erdei” embernek.

A kis erdészház, amely Váltól pár kilométerre fekszik, a védettséget, a békességet, a gondtalanságot jelentette számára. Felnőttkorában is sokat dédelgette magában a váli erdő képét, gyermekkori emlékeit siratva. Gyerekkorának színhelye a veszett illúziók jelképe lett a számára.

Ide vágyik vissza, ebbe a természeti környezetbe, amely idillivé szépült a szemében a hajszoltság közepette, és ahol minden olyan egyszerű és természetes, még a halál is.

A verset tehát ez a gyerekkori színhely ihlette. Témája az elvágyódás: a lírai én a világból, a civilizált életből szeretne kiszakadni és a természetben nyugalomra lelni.

A vaáli erdőben

Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrü árnyak enyhelyében;

Oh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!…

Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háboritlan,
Ami immár közelebb van…

Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Mult időkbe, jövendőkbe…

És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról…

S ismeretlen sirgödörbe’
Elalunni mindörökre…
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni…

A vers tájlíra, de nem a hagyományos értelemben vett tájfestő tájlíra, hanem a lélek belső világának festéséről van szó. Éppen ez volt Vajda költészetének újdonsága, hogy nála a táj bemutatása háttérbe szorul, helyette az egyéni érzelmek kerülnek előtérbe. Számos ilyen verset írt, hasonló pl. a Nádas tavon című is.

A cím korrekt helymegjelölés, de közvetlen eligazítást nem ad a vers tartalmára vagy műfajára vonatkozóan. Csak miután elolvastuk a verset, értjük meg, mire utal a cím: a gyerekkori helyszínre, az erdőre, ahová a költő felnőttként is visszavágyik. Tehát a címnek életrajzi vonatkozása van, és a visszavágyódás motívuma kapcsolódik hozzá: gyerekkori élményei, emlékei később is elevenen éltek Vajda lelkében.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!