Thomas Mann: Tonio Kröger (elemzés)
Szereplők
Tonio Kröger: fő tulajdonsága, hogy nem illik bele a környezetébe, se külseje, se gondolkodása, se céljai-álmai miatt. Szokatlan, sötét haj-és szemszínét, valamint művészi érdeklődését édesanyjától örökölte. Szeretne barátokat, szeretne ő is szőke és kék szemű lenni, hogy ne lógjon ki a sorból, csakhogy ez lehetetlen. Ő nem olyan, mint a többiek, nem sikerül közéjük olvadnia, hasonulnia.
Elidegenedett az élettől, de vágyódik utána. A már felnőtt Tonio megsértődik, amikor Lizaveta megmondja neki, hogy tévúton jár.
Felismeri, hogy a valódi művészi magatartás és a tevékeny polgári élet ellentétes egymással, egyszerre mindkettőt nem birtokolhatja. Útnak indul, hogy megbizonyosodjon róla, valóban nem élhet kettős értékrend szerint. Lényegében az egész történet arról szól, hogy a főhős miként néz szembe ezzel a ténnyel és milyen következtetéseket von le belőle.
Lényeges a párhuzam az író és a főhős egyénisége, személyiségtörténete között: hasonló sorsproblémákkal kell megküzdeniük, mivel mindkettejükben a polgári és művészi mentalitás keveredik.
Hans Hansen: magabiztos, kék szemű, szőke fiú, akit apja beosztása miatt mindenki tisztel. Barátját, Toniót szinte lenézi és gonosz vele. Jelleme felszínes és kétszínű, s feltehetőleg felnőttként is ilyen marad. Átlagember, aki az elvárásokat teljesíti, de nincsenek nagyra törő álmai.
Ingeborg Holm: ő Tonio szíve hölgye, aki szintén szőke és kék szemű, és az örökre elérhetetlen ideál marad. Kapocs lenne a polgári léthez, de a felnőtt Tonio már lemond róla.
Lizaveta Ivanovna: orosz festőnő, Tonio igaz barátja. Éles látású, hűséges, és ő az, aki végre őszintén beszél a főszereplővel. Ő nyitja fel Tonio szemét, ő készteti gondolkodásra az ábrándozás helyett.
Alakja a századfordulón mélységesen idealizált orosz kultúrára utal, amely egységesen emberi, és nem ismeri a művész-polgár ellentétet. Neve is orosz irodalmi forrásokra vezethető vissza: megjelenik Puskinnál, Dosztojevszkijnél és Goncsarovnál is (pl. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében Lizaveta volt a neve Raszkolnyikov másik áldozatának, az együgyű lánynak, akit Raszkolnyikov eredetileg nem akart megölni).
Zenei szerkesztésmód
Thomas Mann saját bevallása szerint a Tonio Krögerben próbálta ki először azt az írói technikát, amelyet később komplikáltabb módon A varázshegy című regényében alkalmazott. Ennek lényege a zenei szerkesztésmód: számára a regény „mindig szimfónia volt, az ellenpontozás műve, témák szövevénye, amelyben a zenei motívumok szerepét az eszmék játsszák.”
Thomas Mann-nál nagyon fontosak a visszatérő, ismétlődő szavak, szószerkezetek, szövegrészek és szituációk. Szerepük az, hogy alakítják a stílust, és ahogy ismétlődnek, egyre összetettebbek és szimbolikusabbak lesznek, egyre árnyaltabbá, egyre gazdagabbá teszik a jelentést.
Ugyanakkor ezek az ismétlődések meg is szakítják az elbeszélés idejének folyamatát, és a térbeliség tapasztalatát nyújtják.
Új és új jelentésekkel gazdagodó, visszatérő motívumok:
- vágymotívum
- a hontalan, gyökértelen ember metaforikus motívuma
- ekhós szekér
- az apa gomblyukába tűzött mezei virág, amely a polgári józanságot, a kifogástalan rendezettséget és az egyszerűséget jelképezi
Visszatérő jelenetek:
- tánc – francia négyes (2. és 8. fejezet)
Sajátos szerkesztésmódját az író a zenéből eredeztette. Nagy hatással volt rá Richard Wagner művészete, akit próbált leutánozni a vezérmotívum alkalmazása terén. Wagner technikáját Thomas Mann nem a puszta naturalisztikus ábrázolásmód útján próbálta alkalmazni, mint Tolsztoj vagy Zola, hanem „a zene szimbolikus módján.” (Idézetek: Thomas Mann Bevezetés A varázshegy olvasásához, Válogatott tanulmányok).
Ahhoz, hogy Thomas Mann műveit értelmezni tudjuk, fel kell ismernünk, hogy a motívumok és jelenetek visszatérnek, ismétlődnek. Ennek érdekében szükséges lehet a mű többszöri elolvasása.
Hozzászólások
Thomas Mann: Tonio Kröger (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>