Thomas Mann: Tonio Kröger (elemzés)
A 3. rész (6-9. fejezet) időkihagyás nélkül folytatja a történetet. Tonio visszatér szülővárosába, Lübeckbe, ahol kellemetlen tapasztalatokat szerez. Visszatérnek az 1. rész motívumai, de most már új értelmet nyernek.
Tonio azért tér vissza a „kezdetekhez”, mert szeretne újra kapcsolatot találni a hétköznapi élettel és azzal az emberi közösséggel, amelyből kiszakadt: a polgársággal. Ugyanis az esztétista művészetet már megtapasztalta és üresnek találta: „De mi volt lelkében azalatt, míg az lett belőle, ami most? Dermedtség, sivárság, jég, Szellem és Művészet!”
Szeretné újra átélni életének azt az időszakát, amikor még minden elszigeteltsége ellenére is kapcsolatban volt az emberekkel, és meg akarta szerezni a szeretetüket. Sétál a városban, felkeresi szülőházát is, melynek félemeletén népkönyvtár van.
Visszatérése nem azt jelenti, hogy lemond a művészetről, hanem csak azt, hogy elfogadta helyzete ellentmondásosságát, illetve megpróbálja feloldani élet és művészet ellentmondásait.
Elutazása előtt a szállodában ellenőrzi a rendőrség. A szállodás előtt nem fedi fel kilétét, és végül egy korrektúrával igazolja magát, hogy ő író.
Utána Dániába megy, a 7. fejezet a hajóutat írja le Koppenhágába. A hajón Tonio megismerkedik egy hamburgi kereskedővel, aki tipikus átlagember. Benne a főhős ismét szemügyre veheti, hogy milyenek a „többiek”.
Koppenhágából továbbutazik egy kis tengerparti fürdőhelyre, ahol szeptemberben már kevés a vendég.
A 8. fejezetben először eseménytelenül telnek a napjai, majd vendégek érkeznek, s köztük van két fiatalkori ideálja, az a két személy, akikért kisfiúként rajongott: egykori iskolatársa, Hans és első szerelme, Ingeborg, akik immár házasok.
Tonio nem fedi fel előttük kilétét, nem beszél velük. Elég neki az, hogy viszontlátja őket, a beszélgetésnek nem látja értelmét, mert tudja, hogy úgyis „idegenkedve hallgatnák, amit mond. Mert nem azt a nyelvet beszélik, amit ő beszél.”
De nem is Hans és Ingeborg személye a lényeg, hiszen ők csak jelképek: egy adott személyiséget és egy adott életformát képviselnek. Tonio Kröger számára ők jelképezik azt a „normális”, vagyis átlagos, a sorból nem kilógó embertípust, amely a főhőst mindig is vonzotta. Elvégre kik ők? Egyszerű, derűs, az életet problémák nélkül, könnyeden élő, eleven fiatalok.
Tonio egy üvegajtón át nézi végig az esti táncmulatságot, és közben azon tűnődik, hogy milyen jó lenne „jóravaló, vidám és egyszerű, szabályszerű és rendes” embernek lenni, „aki egyetértésben van Istennel és a világgal, akit szeretnek az ártalmatlanok és boldogok”. Akkor ő vehette volna feleségül Ingeborg Holmot és olyan fia lenne, mint Hans Hansen. Milyen jó lenne „boldog közönségességben”, „a megismerés átkától és a teremtés kínjától” mentesen élni.
Nagy jelentősége van számára annak, hogy táncolni és mulatni látja ezeket az embereket, mert belülről már készen áll arra, hogy a megfigyelt jelenségek hassanak rá. Nem akarja megvárni, hogy érzelmei teljesen kihűljenek, hogy lelke eljegesedjen, ezért visszatér ahhoz az életszeretethez, amely gyerekkorában jellemezte. Vagyis az embermegvetéstől visszatalál az emberszeretethez.
Ő szereti az életet, annak ellenére, hogy az élet őt, a művészt, kizárta magából, mert szükségszerűen ki kellett zárnia. Persze ez a visszatérés az életszeretethez önmagában nem megoldás a problémájára.
Ha csatlakozna a vidám, bálozó társasághoz, az saját tapasztalatainak és a művészetnek az elárulása lenne. Hiszen amikor felhangzik a francia négyes dallama, Tonio újraéli azt a kirekesztettséget és kívülállást, amelyet egyszer már megtapasztalt, méghozzá kamaszkorában a tánciskolai epizódban.
Az élet már megtanította rá, hogy ő nem tartozik oda, nem tartozik közéjük, és ezt ők is érzik. Ezért nem lép be a bálterembe. Tonio Kröger számára egyetlen megoldás lehetséges: csupán nézője maradni az életnek. Szemlélő marad, aki nem vesz részt az életben, de szemlélődéséből merít erőt a művészetéhez.
Így hát Tonio nemcsak a kiindulóponthoz tért vissza, hanem azokhoz a tapasztalataihoz is, amelyek valamikor eltávolították ettől a kiindulóponttól, és amelyeket azóta feldolgozott magában.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Thomas Mann: Tonio Kröger (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>