Szophoklész: Oidipusz király (elemzés)
Szophoklész Oidipusz király című műve a Kr. e. 420-as évek elején keletkezett.
Alapja a thébai mondakör, cselekménye időben előbb történik, mint az Antigoné című tragédiáé – gyakorlatilag az Antigoné történelmi-mondai előzményeit tartalmazza. Ugyanakkor Szophoklész mintegy 20 évvel később alkotta meg, mint az Antigonét.
Utolsónak az Oidipusz Kolónoszban című tragédiát írta meg, amelynek cselekménye időben a másik két történet közé illeszkedik (vagyis az Oidipusz király folytatása, de még az Antigoné története előtt játszódik).
A három mű tehát tartalmilag összefügg egymással, de nem alkotnak trilógiát, mert mindegyik más problémát jár körül. Keletkezésük ideje is távol esik egymástól.
Az Oidipusz királyt tartják Szophoklész legjobb művének, Arisztotelész is ezt a drámát tekinti tragédiaelmélete mintadarabjának, s Poétikájában legtöbbször erre hivatkozik. Szerinte az Oidipusz király tele van sikeres, szerencsés megoldásokkal, főleg a jellemábrázolás és a szerkezeti felépítés kiváló.
Témája: az emberi sors tragikuma, a lét lehangoló szomorúságába való fájdalmas beletörődés azáltal, hogy Oidipusz akarata ellenére feleségül veszi édesanyját, megöli édesapját, és így miatta sújtja Thébát a dögvész.
Hangulata: Az Antigonéval összevetve azt látjuk, hogy az Oidipusz királyban sötétebb életérzés szólal meg. Az Antigonéban érezhető némi pozitív végkicsengés, mert bár a hősnő meghal, az általa képviselt pozitív értékek győznek és a zsarnok is megbűnhődik. Az Oidipusz királyban semmilyen reménysugár nem villan fel a végén.
Világképe: komor, borúlátó. Azt sugallja, hogy az emberi sors tragikus és boldogtalan, és még boldog időszakainkban is mindig ott les ránk a boldogtalanság.
Történelmi háttere: A dráma komor világképe és pesszimizmusa mögött már a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) riasztó világa sejlik fel. A háború a két legnagyobb görög városállam, Athén és Spárta között zajlott, melyek féltékenyek voltak egymás politikai befolyására.
Athén blokád alá helyezett egy kis dór várost, Megarát, amely Spártához fordult segítségért. Spárta többször betört Attikába, feldúlta a földeket, ezért a nép a város falain belülre menekült. Hamarosan pestisjárvány tört ki, melynek Athén vezetője, Periklész is áldozatul esett.
Thuküdidész történetíró (Kr. e. ?460-?396) szerint az emberi természet legocsmányabb oldalát hozta elő a háború. Az emberek úgy érezték, életük és vagyonuk csak egy pillanatig az övék, ezért nem tiszteltek semmilyen törvényt. A morális és biztonsági állapotok siralmasak voltak.
Athén fénykora szép látszat volt csupán, de aztán felszínre jöttek a társadalom belső ellentmondásai. Az irodalom pedig a valóságra reflektált: a ragyogó felszín alatti feszültségek megsejtése fejeződik ki Szophoklész Oidipusz király című darabjában. A szerző arra figyelmeztet, hogy ne dőljünk be a látszatnak, ne ámítsuk magunkat. Akárcsak Oidipusz, bátran nézzünk szembe a rideg valósággal!
Műfaj: tragédia.
Típus: analitikus dráma vagy elemző dráma (görög „analüszisz”=elemzés szóból). Azokat a drámákat nevezzük analitikus drámának, amelyekben a konfliktust egy régebbi, a mű cselekménye előtt történt esemény váltja ki, így a múlt közvetlenül befolyásolja a jelent.
A baj tehát a darab kezdetekor már megtörtént, okai a múltban keresendők, és csak fokozatosan derül fény rájuk. Az Oidipusz király az analitikus dráma mintapéldája. Thébát olyan esemény miatt sújtja dögvész, ami 20 évvel a darab kezdete előtt történt, és a konfliktust csak a múlt feltárásával lehet megoldani. A cselekmény lényege tehát a múlt feltárása.
(Későbbi analitikus drámák: 19. század – Ibsen: A vadkacsa, Babaszoba, 20. század – Arthur Miller: Édes fiaim.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Szophoklész: Oidipusz király (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>