Árpád-házi Szent Magit legendája valószínűleg 1271-ben keletkezett. Az első latin nyelvű változatot közvetlenül Margit halála után írták, később 1310 körül kibővítették és lefordították magyar nyelvre. A ránk maradt szöveg egy kései másolat 1510-ből, amelyet Ráskai Lea domonkos rendi kódexmásoló apáca készített. Külön kódexben található.

Szent Margit (1242-1271) élete: 1242-ben született Klissza várában, Dalmáciában, ahová szülei, IV. Béla király és terhes felesége, Mária (aki a görög császár lánya volt) a tatárjárás elől menekültek. A királyi pár fogadalmat tett, hogy születendő leányukat Istennek ajánlják fel, ha életben maradnak és az ország megszabadul a tatároktól.

A tatárok elvonulása után (meghalt a mongolok nagy fejedelme, Dzsingisz kán, így a mongol urak hazamentek a kánválasztásra) IV. Béla hazatért, s birtokokat adott a főuraknak azzal a feltétellel, hogy erős kővárakat építenek. Szövetséget kötött a lengyel és morva fejdelemmel, s közösen verték vissza a második mongol támadást.

Margit közben megszületett, s a szülők fogadalmukhoz híven, 3-4 éves korában a veszprémi zárdába adták be leányukat, 1252-ben pedig a Nyulak-szigeti (ma: Margit-sziget) klastromba költöztették. Két év múlva Margit letette a fogadalmat, s 1261-ben szentelték apácává (domonkos rendi apáca lett).

Saját akaratából vállalta azt a szerepet, melyet szülei a tatárjárás idején szántak neki, és fogadalmukkal is megerősítették. Hitte, hogy neki ez a feladata, és hogy jót cselekszik. Semmi rábeszélés nem tudta visszatéríteni a világi életbe: II. Ottokár cseh király házassági ajánlatát is elutasította. A Nyulak szigetén halt meg 1271-ben.

Szent Margit legendája az első nagyobb terjedelmű magyar nyelvű prózai írásművünk. Először Ferrari Zsigmond tett róla említést 1637-ben, aki Nagyszombatból kapta meg a mű egy másolatát. Első nyomtatott kiadását Pray György tette közzé.

Műfaja: legenda (= „olvasandó”, lat., prózai, ritkábban verses formájú epikus műfaj, mely a vallási szempontból fontos személyek – Krisztus, Szűz Mária vagy valamely más szent – életét, a velük kapcsolatos csodás történeteket beszéli el. Jellemzően kolostorokban olvasták fel a szerzetesek, apácák okulása, lelki épülése céljából).

Témája: Szent Margit élete, csodatételei. A legenda a középkori aszkézis és misztika hőseként mutatja be Margitot, aki az egyház által népszerűsített életideál megtestesítője volt.

Alapja: a legenda magvát jegyzőkönyvek alkotják, ezeket Margit halála után készítették rendtársai vallomásai alapján. Tárgyias leírás jellemzi.

Célja: Margit sorsának bemutatásán keresztül a példamutatás. Azaz Szent Margit legendája nevelő és tanító célzatú mű, mely a jámbor életet propagálja. Ezt ugyanakkor összekapcsolja a kortársak kemény bírálatával: kibontakozik belőle a feudális anarchia képe is. Ebből kiderül, hogy Margit életmódja nem volt általános a középkorban, azaz a vallásos embereszmény nem valósult meg nagyobb méretekben.

Stílus: több helyen naturalisztikus (leírja, Margit hogyan sanyargatta a testét), ennek célja Margit alakjának életszerűvé tétele.

Időrend. nem kronologikus az eseménysor.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!