A fejezetek tartalma:

Az 1. fejezet témája a katolikus hit megőrzése, a keresztény valláshoz való hűség és a hit gyakorlásában példamutatás az alattvalóknak. A szent hit áll első helyen, éberen kell rá vigyázni, védelmezni kell. Arra is figyelmeztet, hogy nem elég hinni, hanem jót is kell cselekedni.

„Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük.”

Miben kell hinni? Az Atyaistenben és az ő egyszülött fiában, Jézus Krisztusban, aki „az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett”, és a Szentlélekben. Híven és erősen kell hinni ezekben, mert aki híven és erősen nem hisz, az semmiképp sem üdvözül, ezért „kétely hozzád ne férjen”.

Akik a szentháromságot így egyben nem hiszik, azok eretnekek, őket a királynak nem szabad gyámolítani és védelmezni, mert ők az egyház híveinek megosztására törekszenek. Védelmezni kell ellenük a hitet.

A 2. fejezet témája az egyházi rend becsben tartása, az egyház iránti hűség. A hit után ugyanis az egyház áll a második helyen egy jó király szívében, hiszen az egyháznak Krisztus vetette el a magját, és az apostolok gyökereztették meg.

Más helyeken a katolikus egyház már régen jelen van, de Magyarországon még újnak számít, még nem gyökerezett meg, ezért gondosan kell őrködni felette és ápolni. A király nem lehet hanyag és lusta, ha az egyház védelmezéséről van szó. Vigyáznia kell, hogy az egyház méltóságát senki se csorbíthassa.

A király feladata az egyház gyarapítása: hívekben és anyagiakban növekedjen és ne fogyatkozzon. „Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.”

A 3. fejezet témája a főpapoknak kijáró tisztelet. A hit és az egyház után a főpapok állnak a harmadik helyen a fontossági sorrendben. Ők legyenek a király főemberei és nagyon vigyázzon rájuk, mert az ő imádságuk hatására segíti meg Isten a király vállalkozásait. Tehát a királynak el kell nyernie a jóindulatukat és úgy kell viselkednie, hogy a főpapok megbecsüljék.

„Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá.”

A főpapok nélkül a királyok nem tudnak uralkodni, a főpapok közbenjárására törlik el a vétkezők vétkeit, „mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből oldás és a bűnbe kötés hatalma.” Ezért a királynak igaz szeretetet kell tanúsítania irántuk.

Isten megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja a főpapokat („Meg ne illessétek az én felkentjeimet!”). Nem szabad a királynak megengednie, hogy bárki hamis vádakkal mocskolja és nyilvánosan meghurcolja a főpapokat, „mert az ilyen dolgok sértik Istent elsősorban”.

A 4. fejezet témája a főemberek, ispánok, vitézek tisztelete. Ők állnak negyedik helyen a király szívében, mert hűek, erősek, serények. Fontos, hogy a király elnyerje bizalmukat, mert ők védik az országot, ők oltalmazzák a gyengéket és pusztítják az ellenséget.

„Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit ne hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Ha a király békeszerető, akkor minden vitéz szeretni fogja, ha kevély és haraggal, gőgösen viselkedik az ispánokkal, főemberekkel, akkor a vitézek elfordulnak tőle és mást tesznek királlyá. Ettől óvakodni kell. Fontos a főemberek szeretetét elnyerni és békésen uralkodni, hogy hűek maradjanak a királyhoz és a királyi méltósághoz.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!