A Szent István intelmei Imre herceghez az 1010-es évek első felében készült, amikor Imre még gyermek volt – erre a prológus (bevezetés) utal. Más feltevés szerint 1020 körül keletkezett, esetleg 1020 és 1031 között. Az biztos, hogy 1031 előtt kellett íródnia, mert 1031-ben Imre herceg meghalt (István királynak meg kellett érnie a gyermeke halálát).

A mű szerzője ismeretlen. Nem tudjuk pontosan, hogy Szent István írta-e vagy csupán neki tulajdonítják. Feltehetőleg nem maga István írta, hanem csak íratta valakivel, akiről nem tudjuk, ki volt, de olyan ember lehetett, aki közel állt a királyhoz és személyesen ismerte őt és Imre herceget is, mert nyilvánvalóan volt rálátása az ország vezetésére.

A szöveg nyelvi megformáltságából, stílusából arra következtethetünk, hogy a szerző magasan képzett egyházi személy lehetett, valószínűleg egy tudós német szerzetes.

A szöveg lelőhelye: az Intelmek szövege csak 15. századi kéziratokban maradt fenn, ezért többen megkérdőjelezték eredetiségét. A korabeli hivatkozások (István-legenda, Imre-legenda) és a 11. századra jellemző rímes próza azonban eloszlatják e kétségeket.

A szöveg nem túl terjedelmes. Műfaja intelem (gör. „parainézis”=intés, megintés): meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú beszéd, tanító-nevelő szándékú szellemi hagyaték. Irodalmunkban később is felbukkan majd ez a műfaj (pl. Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz).

Az intelem sajátos fajtája a királytükör. A középkorban ugyanis az intelmek gyakran uralkodókhoz vagy a trón várományosához szóló tanácsok voltak. Az elődöktől, híres, példamutató, nagy uralkodóktól kapott útmutatások. Ez igen népszerű műfaj volt akkoriban. Célja az, hogy az új király lássa, milyennek kell lennie, hogyan viselkedjen, hogyan irányítsa az országot.

István király is ráhagyományozta fiára, Imre hercegre uralkodói bölcsességét, elmondta neki, hogy hogyan kell keresztény királyhoz méltóan gyakorolni a hatalmat. Az Intelmek tehát István tanácsainak gyűjteménye, a király a tapasztalatait adja át benne.

Ezt azért is fontosnak érezhette, mert nehéz időszak volt ez a magyarság történetében. Nem volt könnyű dolga Istvánnak a pogány főurakkal és a kereszténység átvételével, ez egy hatalmas fordulat volt a történelmünkben.

Az Intelmek témája: a leendő király kötelességei, feladatai, erényei. Szent István keresztény király volt és az ő uralkodásának szellemiségét közvetíti a mű. Sok eleme a Bibliára épül, idézetek vannak benne a Bibliából, és valláserkölcsi beállítottsággal van megírva.

Nyelve: latin (rímes latin próza). Ez a legkorábbi latin nyelvű szövegemlékünk. Időről időre lefordították magyarra.

Hangneme: bensőséges, közvetlen. E/2. személyben íródott, stílusa családi beszélgetésre emlékeztet.

A cím témajelölő.

Beszédhelyzet: István király fiához, a leendő uralkodóhoz intézi szavait, átadja neki bölcs tanácsait.

Szerkezet: 10 rövid fejezetből és egy bevezetésből áll. Azaz Szent István tíz követelményt fogalmaz meg, tíz feladatot a majdani uralkodó számára.

Bevezetés: egy ország irányításához törvényekre van szükség. A szöveg utal a bibliai Salamon történetére.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!