Sylvester János Az magyar nípnek című költeménye a 16. század első évtizedeiben keletkezett és 1541 januárjában jelent meg nyomtatásban. Azért nagyon fontos, mert ez az első időmértékes magyar vers.

Történelmi háttér: Magyarország az 1526-os mohácsi csatavesztést követően, 1541-ben három részre szakadt. Hazánk ekkor még nem rendelkezett fejlett polgársággal, és nem voltak fejlett kulturális központjai sem. Ennek ellenére gazdag szellemi élet bontakozott ki és ez jórészt a reformációnak köszönhető.

A 16-17. századi magyar szellemi életet teljesen meghatározta a katolikusok és a protestánsok harca. Ebben a korban számos prédikáció és hitvitázó irat gazdagította irodalmunkat. Mindazonáltal a protestantizmus irodalomtörténeti jelentőségét elsősorban az adja, hogy a reformációnak köszönhető a latin nyelvű irodalommal szemben az egyes nemzeti nyelveken születő irodalom térnyerése.

Kibontakozott a magyar nyelvű kolostori irodalom, később magyar nyelvű bibliafordítások keletkeztek. A 16. század voltaképpen a protestáns szellemű vallásos irodalom virágkora, de ezzel egyidejűleg elterjedt a reneszánsz műveltség is, a világiasság is megjelent a magyar szellemi életben. Nemcsak bibliafordítások születtek, hanem bizonyos antik művek fordításai is elkészültek.

Sylvester János (1504-1552): humanista író, költő és tudós, az első magyar protestáns bibliafordító, a magyar nyelvű irodalomtudomány és irodalomelmélet legkorábbi képviselője. A krakkói és a wittenbergi egyetemen tanult, költőként a magyar nyelvű időmértékes verselés feltalálója.

Krakkóban tért át a lutheránus (evangélikus) hitre 1527-ben, megismerkedett Erasmus eszméivel, és elkezdte tanulni a humanista tudósok legfőbb stúdiumát, a három „szent nyelvet”: a latint, a görögöt és a hébert.

Krakkóban írta a két legrégibb magyar nyelvű nyomtatványnak, Christophe Hegendorf német humanista latin nyelvtanának és Heyden Sebald nürnbergi lektor latin gyakorlókönyvének magyar szövegrészleteit (magyar példákat és értelmezéseket). Ezek a ma ismert első nyomtatott magyar szövegek.

Hazatérve megházasodott, majd 1534-ben a wittenbergi egyetemre ment, ahova részben a vallása miatti üldöztetések elől menekült, részben a tudásvágy hajtotta. Wittenbergben továbbfejlesztette filológiai tanulmányait.

Két év múlva hazatért. Itthon egy nagy hatalmú evangélikus főúr, a tudós Nádasdy Tamás pártfogolta. Az ő sárvári udvarában állt szolgálatba tanítóként, iskolamesterként és itt írta meg latin nyelvű magyar nyelvtanát (1536), és a sárvárújszigeti nyomdában adta ki 1539-ben.

A nyomdát Nádasdy kifejezetten Sylvester munkáinak kiadása céljából hozta létre, aki valószínűleg már régóta dédelgette magában az Újszövetség lefordításának tervét. A főúr támogatta ezt a vállalkozást.

Sylvester a teljes Újszövetséget magyarra fordította, ez a munka 1541-ben jelent meg I. Ferdinánd királynak és fiának ajánlva. A sárvárújszigeti nyomdában nyomtatták ki, amelyet Sylvester irányított.

Sylvester 1542-ben Bécsbe ment, s Nádasdy közbenjárásának köszönhetően 1543-tól 1552-ig a bécsi egyetemen tanított héber nyelvet, majd görögöt és történelmet. Ez idő alatt kiadta néhány latin nyelvű költeményét, melyekben erasmusi gondolatokat aktualizált.

1552-től 1557-ig a debreceni református gyülekezetnél dolgozott. Innen 1558-ban átment Lőcsére subprédikátornak.

Halálának körülményeit nem ismerjük.

(Sylvester János neve egyes lexikonokban Erdősi Sylvester Jánosként található meg. Eredeti neve valószínűleg Erdődi volt, mert szülőhelye, a Szatmár megyei Szinyérváralja Erdőd mellett feküdt. Ő maga a humanista Sylvester nevet használta, de Kazinczy korában ezt magyarosították Erdősire.)

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!