Ez a csalódás determinált, előre el van rendelve: ez a visszahullás ugyanolyan törvényszerű, mint a gravitáció. Úgyszólván kivédhetetlen és mindenki életében ott van (valamilyen területen mindenkit érhet és ér is csalódás, pl. a szerelem vagy a hivatás terén, bár a vers általános értelmű és nem ennyire konkrét csalódásokat fejez ki).

A csalódás ellenére az ember mégis újra meg újra vágyakozik és remél, ahogy a vízsugarak is mindig újra feltörnek a szökőkútból egy-egy visszahullás után.

Weöres Sándor inkább az eredeti szöveg hangulatát adja vissza, fordítása homályosabb és sejtelmesebb, míg Szabó Lőrinc törekedett valamilyen racionális jelentés megfogalmazására. De a vers lényege ugyanaz marad.