Shelley Óda a nyugati szélhez című verse 1819-ben keletkezett Itáliában. A költő egy Firenze közelében lévő erdőben írta egy viharos őszi napon. Saját feljegyzése szerint aznap a nyugati szél „épp az őszi esőket alázúdító párákat terelte össze”, s ez ihlette őt meg. Este heves szélrohamok, jégeső, villámlás és égzengés kíséretében meg is született a vers nagy része.

Shelley a második angol romantikus triász tagjaként az angol romantika jeles költője. Újgazdag földbirtokos családba született, s jó eszű, büszke, ábrándos kedélyű fiatalember volt, aki nem viselte el, ha függetlenségében korlátozni akarták.

Egy ateista pamflet megírása útján szembefordult a fennálló társadalmi renddel, így fiatalon kicsapták az egyetemről, s apja is kitagadta. Még költői pályája előtt számos politikai ügyért harcolt, féltucat röpiratot kibocsátott különféle célok érdekében (parlamenti reform, ír katolikusok emancipációja, kiterjesztett választójog stb.). Politikailag és vallási nézetei miatt is radikálisnak számított.

Elvetette a társadalmi korlátokat és hitt a szabad szerelemben, ezért egy vendéglős lányát vette feleségül, majd néhány év után elhagyta őt és két gyermekét egy szociális reformer, William Godwin mostohalányáért, Mary Wallstonecraftért, akivel a kontinensen utazgatott. Emiatt felesége öngyilkos lett, így elvehette feleségül a szeretőjét. Gyermekeit szerette volna magához venni, de törvényesen megfosztották apai jogaitól.

Sokat vándorolt, akárcsak az akkor már világhíres Byron, akivel Svájcban találkozott és jó barátok lettek. Végül Byronhoz hasonlóan Shelley is örökre elhagyta Angliát és Itáliában telepedett le, ahol angol társaságot gyűjtött maga köré.

Bár ekkor már számos műve megjelent (poémák, eposzok, versek), költőként ismeretlen maradt. Itáliai négy éve hozta meg a költői kiteljesedést, ekkor írta legnagyobb műveit, köztük elemzendő versünket is.

Fiatalon vesztette életét egy tragikus balesetben: egy barátjával vitorlás hajón szeretett volna egy találkozóról visszatérni bérelt nyaralójukba, de viharba kerültek és a tengerbe vesztek. Holttestüket tíz nap múlva találták meg, Shelley zsebeiben egy Keats-kötetet és egy Szophoklész-kötetet találtak. Testét barátja, Byron máglyán égette el a tengerparton, mert a vízbefúltakat egészségügyi okokból nem szabadott temetőbe vinni. Épen maradt szívét Mary őrizte meg egy ládikában.

Shelley a szabadság megszállottja volt, fanatikusan hitt benne, és küzdött az elnyomás, a zsarnokság minden formája ellen. Költészetének meghatározó témája a tökéletes szabadságban megélhető teljesség utáni vágy. A szabadság nála egyszerre jelent konkrét társadalmi-politikai fogalmat és egy elvont eszményt.

Felfokozott szabadságvágy jellemzi A megszabadított Prométheusz című híres drámai költeményét is, akárcsak líráját, bár verseiben nem jelenik meg a szabadságeszme fogalmilag kifejtve, nem jellemző rá az érvelő, tanító szándékú beszédmód. A szabadságvágyat Shelley mindig áttételesen fejezi ki: a zeneiségben, a lendületes ritmusban, az áradó képekben érzékelteti.

Lírájának egyik leghíresebb darabja az Óda a nyugati szélhez című ötrészes versfüzér. A mű egy elsöprő erejű látomás hatalmas képáradattal, amelyet a szabadság eljövetelébe vetett rajongó hit jár át. A szél Shelleynél a változások beharangozója, a régi rombolója és az új megőrzője.

Ugyanakkor a széllel való egybeolvadás vágyát a mindennapi életben elszenvedett sérelmek, tragédiák is okozhatták. Nem sokkal a vers megírása előtt halt meg a költő imádott kisfia, a hároméves William, s Mary ettől apátiába zuhant. Ez a magánéleti válság húzódik meg a versbeli panasz mögött, ahol Shelley zord órákról és tövisekről ír.

Korának angol közvéleménye nem vett tudomást Shelleyről politikai radikalizmusa, ateizmusa és erkölcstelen magánélete miatt, és sokáig az utókor sem méltatta figyelemre, bár egy-egy rokon szellem, pl. Browning és Petőfi lelkesedett érte. Költészetében többnyire magasröptű eszméit jelenítette meg, s ezzel kitágította a versbe foglalható témák körét, ami az egész európai romantikára kihatott.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!