Rómeó és Júlia karaktere. A címszereplők jellemük alapján nem tragikus hősök, mint Antigoné, nem egy eszméért küzdve buknak el. Ők csak ábrándos, álmodozó, az életet nem ismerő fiatalok, akiket egymás iránti szenvedélyük tesz tragikus hőssé.

Rómeó és Júlia tudatában vannak, hogy értékrendjük ellentétes a családjaik és a kor értékrendjével, ezért mindent titokban tesznek: szerelmükről, terveikről csak néhány beavatott tud.

Nem elvekért harcolnak, hanem saját boldogságukat keresve dobják félre a korabeli társadalmi konvenciót. Hősiességük nem lázadás: Rómeó és Júlia nem lázadó fiatalok. Júlia ugyan megtagadja az engedelmességet, amikor apja férjhez akarja adni Páriszhoz, de érzi, hogy nincs hatékony eszköze a lázadáshoz, ezért nem árulja el a titkát.

A nyílt harcot nem vállalják fel, nem szegülnek szembe a társadalommal. Rejtegetik szembenállásukat, titokban kötnek házasságot, szüleik a végjátékig semmit sem tudnak kapcsolatukról. Érzik, hogy csak a társadalomtól elszigetelten követhetik a szívüket.

Az ő világukban nincs helye már az ősi családi gyűlölködésnek, szeretnék feloldani a viszályt a két család között.

A mű hatása: a tragédia hatása felemelő és megrendítő. Ezáltal megerősíti az olvasóban a főszereplők által képviselt értékek tiszteletét.

A mű üzenete: a Rómeó és Júlia az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a házastársi szerelem áll. Legfontosabb eleme az új típusú testi-lelki viszony, a hitvesi szerelem addig ismeretlen szenvedélye, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztása.

A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, és bár ők nem az új felfogásért, hanem csak saját boldogságukért küzdenek, önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy hősei és mártírjai lesznek.

Megjelenik a műben a szerzőnek az a tapasztalata is, hogy a világot vad szenvedélyek, értelmetlen gyűlölködések uralják, és a jóság, a szépség, a lelki finomság, a szabadságvágy és a tisztultabb emberség elpusztul az őt körülvevő durva, közönséges világban.

Rómeó és Júlia kapcsolatát lehetetlenné teszi, életlehetőségeit megsemmisíti a társadalmi környezet, az elavult feudális szokásjog és erkölcs, melynek társadalmi jelenléte még elég erős ahhoz, hogy elsöpörje az új felfogást és összetörje az egyén boldogságát.

Ugyanakkor a szerelmesek halála elő is segíti a korfordulást és az új felfogás megerősödését, hiszen az ellenséges családok közti viszály megszűnik.

A Rómeó és Júlia utóélete: megtermékenyítően hatott a későbbi korok művészeire. Feldolgozták zeneileg pl. Pjotr Iljics Csajkovszkij szimfonikus költeményben (19. század), Leonard Bernstein West side story c. musical (1961), és több filmfeldolgozás is készült, a legszínvonalasabb Franco Zeffirelli rendezése (Romeo és Júlia, 1968).