Szereplők

Többségük összetett jellemű reneszánsz személyiség, megismerjük lelki folyamataikat, vívódásaikat.

Több szempont szerint csoportosíthatók.

A) variáció: a Montague-k és a Capuletek viszálya adja a szereplők csoportotokba rendeződését. A két család viszályának oka ismeretlen, nemzedékről nemzedékre öröklődik a gyűlölet, és senki nem emlékszik már az okára. Már-már békévé szelídült a gyűlölködés, ezt mutatja, hogy Capulat a bálon dicséri Rómeót és rendre utasítja a gyűlölködő Tybaltot.

Az egyik oldalon állnak a Capuletek és háznépük:

Júlia: 14 éves, kedves, szófogadó, illemtudó lány. Karaktere árnyaltabb, kidolgozottabb, mint Rómeóé. Kezdetben jelleme gyermeki, a szívére hallgat. Később kiderül, hogy Rómeónál érettebb, megpróbálja irányítani az eseményeket, a problémákból kiutat keres.

Tapasztalatlan kislányból felnőtt nő lesz, amikor egyedül kell döntenie a sorsáról. Férjét, Rómeót száműzik, szülei Páriszhoz akarják kényszeríteni, holott már férjnél van. Nagy súly és felelősség terhe szakad rá, szörnyű vívódáson megy keresztül (férjéhez vagy családjához legyen hűséges), tele van kétellyel és félelemmel. Végül vállalja tette (házassága) következményeit.

Rómeónál kezdeményezőbb alkat: ő vallja meg szerelmét először, az ő ötlete a házasság, neki kell legyőznie önmagát Tybalt halála után (és meghozni a döntést, hogy kitart választott férje mellett), neki kell megoldást találnia a Párisszal való kényszerházasság elkerülésére.

Rómeó kezdeményez a bálon, Rómeő az, aki bemászik Júlia kertjébe és aki tető alá hozza a házasságot Lőrinc barát segítségével, mégis Júliának kell (lévén nő) nagyobb korlátokat leküzdenie.

Capulet (Júlia apja): a komédia műfajából átköltöztetet, zsarnokoskodó apa típusa. Elvben az új felfogást (a szabad párválasztást) támogatja, de a gyakorlatban a szülői önkény megtestesítője.

Párisszal való első beszélgetésekor modern szellemű embernek mutatja magát: azt mondja, lányára bízza a döntést, hogy kihez megy feleségül. Ám amikor egy nap múlva Júlia ellentmond neki, mert nem akar Páriszhoz hozzámenni, dührohamot kap, s előbbre hozza a házasságkötés időpontját, hogy engedelmességre tanítsa. Viselkedésében azt a kettősséget látjuk, amely a kort is jellemzi.

Capuletné (Júlia anyja): aggodalmas, de végső soron szintén engedelmességet követelő anya.

Dajka: az idősebb nemzedékhez tartozik. Segíti a fiatalok szerelmét, de nem azért, mert a szabad párválasztásért akar kiállni, hanem Júlia iránti szeretetből (a szerelem lényege meg sem érinti őt). Ez az oka annak, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül támogatja a Párisszal való házasságot is. Pálfordulása a kétféle erkölcsi rend egyidejű jelenlétével magyarázható.

Tybalt (Capuletné unokaöccse): izgága, konok, gyűlölködő, negatív figura, a végső katasztrófasorozat elindítója, aki először gyilkossá, majd áldozattá válik. Rögeszmésen megszállottja az ősi haragnak. Ő az egyetlen, aki még komolyan veszi az ősi családi viszályt, amely már majdnem békévé szelídült, és a szolgák fügemutogatásának szintjére süllyedt.

Tybalt a háborúskodás pártján áll és azon igyekszik, hogy a múltból örökölt, elhamvadni látszó konfliktus újra lángra kapjon, és ez meg is történik, mert a két család és híveik még mindig készek egymásra rontani egy-egy semmiség miatt.

Páris gróf: a herceg rokona, gyakorlatias gondolkodású férjjelölt. Ő a két világ választóvonalán lebeg, elítéli a két család közti viszálykodást. Őszintén szereti Júliát, de egy pillanatra sem jut eszébe, hogy szerelméről a lánynak is beszéljen, csak a szülőkkel egyezkedik, az apától kéri meg Júlia kezét.

Ennek oka, hogy a szülőkhöz hasonlóan ő sem gondolja úgy, hogy a lány akarata is számít, ezért elsősorban nem Júliát akarja megnyerni, hanem a szülőket. Nem Júlián múlik a dolog, ezért úgy egyeznek meg a lány házasságáról a lány feje fölött, mintha Júliára nem is tartozna, hogy ki lesz a férje.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!