Motívumok

• fény-sötétség ellentét – a nappalok és éjszakák váltakozásának meghatározó szerep jut. Az éjjeltoposz jelentései: szerelem, titok, végzet. Éjjel történik: találkozás a bálon, szerelmi vallomás, nász, halál. A nappal (a világosság) mindig elválasztja egymástól a szerelmeseket (Júlia: „Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes.”, Rómeó: „A fény, a fény és mindinkább setét lesz.”)
• halál és szerelem összefonódása. A tragédiát előre sejtető mondatokban szövegszerűen is megjelenik a szerelem halálraítéltsége (pl. Rómeó: „a Sors… unt életem… gonosz csellel korahalálba kergeti”, „Jön majd a vég, ez itt csak kezdete”, Júlia: „egész olyan vagy, akár a holttest a kriptája mélyén”, magára a szerelemre vonatkozó értékítéletek: „vak és őrült szerelem”, „vakmerő vágy”).
• nagy a véletlen szerepe – sorsszerűséget nyomatékosítja.

Véletlenek:

• Capulet báli meghívóját az írástudatlan szolga épp Rómeóval olvastatja fel magának
• Lőrinc barát levele az egészségügyi vesztegzár miatt nem jut el Mantovába Rómeóhoz, aki emiatt nem szerez tudomást az álomitalról, ugyanakkor Baltazárnak sikerül értesítenie Rómeót arról, hogy Júlia meghalt.
• Rómeó előbb ér a kriptába, mint Lőrinc barát, aki elmagyarázhatná neki a helyzetet
• Júlia később ébred fel, mint Rómeó érkezik, így addigra Rómeó megöli magát.

A véletlenek uralják a cselekményt, ez a szerelmesek halálának sorsszerűségét nyomatékosítja. A szerző szükségszerűnek láttatja a szerelmesek tragikus pusztulását.

Nyelvezet: kevert, választékos, költői, erotikus, szellemes. Tele van nyelvi bravúrral, szójátékokban gazdag (azonos vagy hasonló hangzású, de különböző jelentésű szavak váratlan összekapcsolása). A szólások eltorzítása a másik humorforrás. Shakespeare a nem komikus jelentekben is él a szójátékkal, sziporkázó szócsatákat ad a szereplők szájába (Mercutio és Benvolio, ill. Rómeó párbeszédeiben). Sokat sajnos lehetetlen lefordítani.

Shakespeare a nyelvezetet a szereplők jellemzésének eszközeként is használja (pl. a dajka szószátyársága, kitérőkkel teli mondókája jelzi szétszórtságát, jellembeli ingatagságát).

Verselés: blank verse, többnyire rímtelen ötös és hatodfeles jambusokból álló verstípus. Ugyanakkor itt feltűnő a rímek gyakorisága, ami erősen lírai jelleget ad a műnek. Ezt a szerelmi téma indokolja (Shakespeare más tragédiáiban ritkábban használ rímet).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!