A vers eredetileg 100 sorból állt, tehát 9 sorral hosszabb volt. Ezt a 9 sort Petőfi szándékosan kihagyta a kiadásra szánt szövegből, mert felborították volna a vers belső egyensúlyát.

A művészi hatás érdekében a költő olyan, inkább epikus jellegű 9 sorról mondott le, amelyben egy látomás szerepel transzcendentális lényekről, akik vele együtt éneklik a szabadság himnuszát. Vagyis amelyben a szabadságeszmék elterjedésének jóslatát fogalmazta meg:

És kijön a vizek aljáról a szörnyetegek s a
Tündérek serege, s valamennyi dalolja utánam:
„Téged dicsérünk, légy áldva, imádva szabadság!
Nélküled élni örök szenny, érted halni örök fény!
Éljünk vagy haljunk? létünk szentsége, parancsolj!”
És a nagy mindenséget bétölti ez ének,
És a szolgasereg, mely él és hallja dalunkat,
Térdre borul s könyörög, hogy szállj be fülébe, siketség,
S kik már meghaltak: poraik reszketnek a sírban.

Ezzel a 9 sorral Petőfi gondolatilag tovább lépett volna és felbontotta volna a vers lírai egységét, dalbetétet építve bele a versbe. Ezzel a történést kifejező, szabadságdalt tartalmazó, állapotot rögzítő 9 sorral a vers zárlata a himnikus magaslatról alászállt volna, és hangulatilag is lehanyatlott volna, hiszen a sírban végződött volna és nem az égben, az „égi szabadság” birodalmában.

Petőfi már megírta ezeket az eszméket nem egy forradalmi versében, sokkal jobban és tömörebben, így kár lett volna beáldoznia, elrontania miattuk ezt a verset. Belátva, hogy bármilyen fontosak is ezek az eszmék, művészileg kevésbé lesz hatásos a mű, ha benne hagyja őket, végül levágta levele végéről az utolsó 9 sort. Így a költemény művészileg ép maradt.