Hangnem: emelkedett, szónokias, ugyanakkor fenyegető.

Hangulat: lelkes, érezhető Petőfi forradalmi lelkesedése. Lendülete, forró pátosza egy pillanatig sem lankad. Erős érzelmi töltésű szavak gyakori használata jellemző. Legkifejezőbb a leíró jellegű 3-4. versszak: „reng”, „üvölt”, „hánykódnak”, „süllyednek”, „megtörve”, „tépve”, „tombold” stb. Az érzelmek, állandó, erőteljes jelenléte figyelhető meg.

Korstílus: romantika. A romantika jellegzetességei: nagy indulatok, nagy méretű képek, heves érzelmek, végletesség, dinamizmus.

Cím: témajelölő és megszemélyesítő. A „föltámadás” mint megelevenedés, mint a halálból való életre ébredés élőlényre utal, de vallási eredetű képzettársításokat is magában foglal. A költő emberiesíti a tenger motívumát, amelyet hatalmas, szinte emberfelettire növelt természeti erőként mutat be, már-már mitikusan jelenít meg. Ennek a természeti-mitikus motívumnak társadalmi-emberi jelentése van.

Stílus: egyszerű, a vers első ránézésre magától értetődő, de felfejthetők mélyebb összefüggései.

Kifejezésmód: látomásos, mivel a forradalom, a felkelés nem tárgyias leírásban, hanem látomásban fogalmazódik meg. Nyoma sincs a versben konkrét összeütközésnek, csatának. Ennek csupán a lehetőségét vázolja fel a költő. Nem egy lezajlott eseményt elevenít meg, hanem általános tanulságot von le.

Jellemzően Petőfi a forradalmat nem regisztrálja, hanem ünnepli. Verseiben nem az eseményeket akarja számba venni és értékelni, hanem önmagának a forradalomhoz való viszonyát akarja kifejezni és szándékosan nagy hatásra törekszik. Agitáló verseit a közvetlen, szabadon áradó érzelmek, a lelkesedés és a lelkesítés jellemzi, ezáltal lélektani hatást gyakorol az olvasóra.

A Föltámadott a tenger ezzel együtt gondolati alapon nyugszik. Petőfinek a verssel nincs közvetlenül agitáló célja, hanem a verset ihlető eseményeket beilleszti saját, mélyen demokratikus történelemszemléletébe, és egy eszmét mutat fel: azt a gondolatot, ami a költemény magvát adja. De érezhető az is, hogy az indulat ereje vezérli, mikor egy érzelmekkel teli, nagyszabású látomással fejez ki egy alapjában véve gondolati mondanivalót.

Maga a gondolat nem kapcsolódik közvetlenül a forradalom eseményeihez, nincs konkrét utalás az aktuálpolitikai helyzetre, ezáltal nemcsak egy általánosított vélemény fogalmazódik meg, hanem a vers példázat-jelleget is kap. Ezt a zárlatban olvasható szentenciaszerű tanulság is alátámasztja.

Verselés: időmértékes. Jambikus lejtésű, keresztrímes sorokból áll, csak épp Petőfi berakott plusz egy sort (4 sor helyett 5 sorosak a strófák). Így a rímképlet nem a szabályos a b a b, hanem a b a a b. A legfontosabb gondolatot a 2. és az 5. sor hordozza, amelyek rímelnek egymással, de mivel betolódik közéjük plusz egy sor, ez a betoldás feszültséget gerjeszt, és a váratlanság miatt még hatásosabb.

Vershelyzet: szónokias. A nagy népgyűlések szenvedélyes hangulatát közvetíti. A vers lendülete, dinamizmusa is ezt a légkört idézi. A szerkesztés is a minél nagyobb hatás kiváltását célozza, a vers végig a befejező tanulság kimondása felé tör.

Beszédhelyzet: a vers megszólítottja változik. A 2. strófában T/2. személyben azokat szólítja meg a beszélő, akik még nem ismerik a nép erejét, nyilván a nemességet. A 4-5. versszakban viszont a tenger lesz a megszólított: a tengerhez a lírai én mint cselekvőhöz, személyhez beszél E/2. személyben, azaz áttételesen a népet szólítja meg.

Költői eszközök: szimbólum (hajó – királyság, tenger – nép), megszemélyesítés (többnyire hatalmas erőt jelző, a nagyság képzetét hordozó kifejezések jönnek létre: „reng és üvölt a tenger”, „szilaj hullámok”, „bőszült tajték”, „tombold ki, te özönvíz…”, „mutasd mélységes medred” stb.), párhuzam (már rögtön a kezdő képben megjelenik a tenger és a nép azonosítása („népek tengere”), ellentétek („mélységes medred” – „dobáld a fellegekre”), metafora („Föltámadott a tenger, / A népek tengere”), fokozás.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!