Petőfi Föltámadott a tenger című verse 1848. március 27-30. között keletkezett Pesten. Ihletői az ismert történelmi események. Március 15-én kitört a forradalom, és a hónap végén Pest népe újra forrongani kezdett, mivel nyugtalanító hírek érkeztek Bécsből: nagyon úgy látszott, a bécsi udvar vonakodik elfogadni a márciusi törvényeket, és a király vissza akarja vonni a független nemzeti kormányra vonatkozó ígéretét.

Március 27-én terjedt el Pesten a hír, hogy az uralkodó egy második királyi leirat kibocsátására készül, amelyben vissza fogja vonni azokat az engedményeket, amelyeket az első leiratban megadott. Még aznap délután népgyűlést tartottak, Petőfi is szónokolt a Nemzeti Múzeum előtt.

Másnap valóban megjelent Bécsben az új királyi leirat, így március 29-én a frissen kinevezett magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos lemondott. Petőfi és a márciusi ifjak fegyverkezésre szólították fel a népet.

Március 30-án a nép újra forrongani kezdett Pesten, fegyveres felkelés készülődött, s ez a népharag Petőfi szemében a nép erejét bizonyította. A Föltámadott a tenger mellett ezekben a napokban írta A királyokhoz című versét is.

Ekkor már Petőfi az egész nemzeti közösség szószólója volt. Nemcsak népies költő, hanem a nép költője, aki azt vallotta, hogy a költőnek nem elég egyéni érzéseit megfogalmaznia, hanem népének politikai érdekeit is képviselnie kell. (Petőfi hitvallása: „A nép először a költészetben legyen uralkodó, aztán uralkodni fog a politikában is.” Úgy tartotta, az emberiség célja a boldogság, a boldogság elérésének eszköze pedig a szabadság. Vagyis a szabadság a világ célja.)

A versben Petőfi egyetlen képbe présel bele egy hatalmas történelmi megrázkódtatást, egy földrengésszerű változást, amely új világrendet hozott létre a következő évszázadban.

Föltámadott a tenger

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

Műfaj: allegória („képletes beszéd”). Középpontjában egy hosszabb gondolatsoron, több versszakon vagy akár a teljes versen át kifejtett kép (metafora vagy megszemélyesítés) áll. Az allegória célja egy elvont gondolat közvetítése úgy, hogy a gondolat is és a kép is megtartja önállóságát.

A vers azért allegorikus, mert kettős értelem fut végig rajta egymással párhuzamban: van egy elsődleges jelentés és egy másodlagos, jelképes, átvitt jelentés, amely a versen végigvitt, részletesen kidolgozott képből szűrhető le. Jelen esetben a költő úgy mutatja be a tenger háborgását, hogy mindig érezzük: a nép erejéről van szó. A részletesen kidolgozott kép a tengeri vihar, az átvitt jelentés a forradalom.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!