Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél (elemzés)
A Beszél a fákkal a bús őszi szél 1847 szeptemberében íródott Koltón, ahol Petőfi a mézesheteket töltötte feleségével, Szendrey Júliával. Gróf Teleki Sándor, a költő egyetlen főnemesi barátja kölcsönadta kastélyát az ifjú párnak, akik a szobáikban maradtak, mert korán beköszöntött az ősz és borús volt az idő, vihar készülődött.
Ebéd után lehevertek pihenni a pamlagra, Júlia férje mellkasára hajtotta a fejét és elaludt, Petőfi pedig átadta magát gondolatainak. Ezzel el is mondtuk a vers alaphelyzetét, a Beszél a fákkal a bús őszi szél ugyanis egy ilyen teljesen hétköznapi alaphelyzetből indul, aztán egy haragos forradalmi vízióig jut el.
Első négy sora alapján akár tájleíró versnek is gondolhatnánk, de valójában forradalmi látomásvers, amely Az ítélet és a Világosságot! című versek prófétáló attitűdjével mutat rokonságot.
Petőfi nem ott helyben, délutáni pihenője alatt írta meg, hanem később, talán napokkal később, a versben mégsem a visszaemlékezés hangján beszél, hanem úgy, mintha most történne, vagyis újra átéli az ihlető élményt (ezért írta jelen időben).
Beszél a fákkal a bús őszi szél
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van az idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!…
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
A vers realista stílusú helyzetkép, műfaja elégia, hangulata elégikus, tűnődő, fájdalmas, ugyanakkor szenvedély, pátosz, fennköltség, erős érzelmi töltés és gondolatiság jellemzi.
5 nyolcsoros versszakból áll, az utolsó 2 sor a refrén. Verselése időmértékes: ötöd-és hatodfeles, rímtelen jambikus sorok követik egymást.
A versnek két alapmotívuma van: a szabadság és a szerelem. Jellegzetessége az ellenpontozó szerkesztés: a lírai én ifjú férjként pihen feleségével, s ahogy eltűnődik, gondolatai fokozatosan eljutnak a tetőpontig, a szabadságharc győzelmének látomásáig.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>