Hozzászólások

Paul Verlaine: Őszi chanson (elemzés) — 2 hozzászólás

  1. Őszi sanzonom
    (Vida Csaba)

    Hegedűk halk,
    távoli nesze
    sebzi véresre szívem;
    A szomorú őszi tájban
    Bágyadtan, duruzslón,
    a zümmögő homályban.

    Kimerült a lelkem,
    Fáradt és gyenge
    Lázamban éjfélkor talál;
    Sírok, de hiába..
    Viszlát régidők, jó volt
    Most értem jött a halál

    És lebegek,
    Szállok súlytalan
    Akár a szél, könnyedén
    A lelkem már szabad
    Közel a végtelen
    Mint falevél tűnök el
    A felejtés egén

    (untam magam úgyhogy csináltam saját fordítást)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>