Örkény István: Tóték (elemzés)
Az őrnagy rosszul alvó ember, ezért nem magányra vágyik, Tótéknak folyton a környezetében kell lenniük. Gépiesen a parancsoláshoz szokott, és nem tud meglenni tevékenység nélkül. Ez cselekvésláz, minduntalan le kell foglalja magát. Motorikus természetű, idegbeteg ember. Emlék, vágy, gondolkodás, emberi dolog, önmagával való szembenézés hiánya látható nála. Azért cselekszik állandóan, hogy ne kelljen magával foglalkoznia.
A család szeret jókat enni, pihenni. Tót Lajos kispolgári ember. kis örömöknek tud örülni, nagyokat pihen, ásít. Ásítás közben „anyám, anyám!”-ot mond, amit az őrnagy megtilt neki.
Tót mindig kínosan ügyel, hogy a sisakja 90 fokos szögben álljon, de most a szemébe kell húznia az őrnagy miatt. Varró ugyanis alacsonyabb nála, és az a mániája, hogy Tót elnéz fölötte, átnéz rajta. Kisebbrendűségi érzése van, ezért Tótnak berogyasztott térddel kell járnia, hogy ne legyen nála magasabb.
Tehát az őrnagy megjelenése megbolygatja a családi hierarchiát és lerombol egy rendszert: most minden az őrnagy körül forog, aki elvárja Tóttól, hogy feladja a szokásait.
Az anyuka időnként dobozokat készít, jövedelem-kiegészítésként. Az őrnagy rákap erre a tevékenységre, és állandóan dobozolni akar. Folyton hajtja a családot, hogy ők is dobozoljanak. Roppant dolgos, ettől a motorikus munkától kapcsolódik ki igazán.
Az őrnagy egyre inkább Tót fölé kerekedik, aki tiltakozna ez ellen emberségéből adódóan. Nehezen adja fel az egyéniségét, nem érzi az őrnagyot felsőbbrendűnek, okosabbnak, jobbnak. Kisebb is nála. Mégis, a fiuk miatt a család mindenben alájátszik az őrnagynak. Megváltozik minden, a család áldozattá lesz. Az őrnagy úr kívánságai alá játssza be magát. Az őrnagy megtöri Tót akaratát, amikor dobozolásra kényszeríti.
Ugyanakkor az őrnagy nem akar föléjük kerekedni, de a meghódolt, az áldozat kiszolgálja őt. Nem tudja gyakorolni a hatalmat, ha a másik nem alázkodik meg egy kicsit. Csak azért teszik, hogy gyermekük egy kis kedvezményt kapjon. Tót lemond a délutáni szunyókálásról. Aztán az éjszakáikat is fel kell áldozniuk, és minden kis apró örömüket. Mindent, amitől édes lenne nekik az élet.
Tót számára a legnehezebb ez. Neki kell legjobban megváltoznia. A felesége rugalmasabb, neki nem kell úgy megváltoznia, mert alkalmazkodóbb, jobban nyúlik az idegzete. A kislány meg rajong az őrnagyért.
Tulajdonképpen Mariska és Ágika kis zsarnokokká válnak, túlzásba esnek, amikor Tót ellen fordulnak és az őrnagy oldalára állnak. Nagyon befolyásolhatók, a végsőkig alkalmazkodnak. Mindketten csak az őrnagy bábjai, és egyetlen mentségük az, hogy Gyulán akarnak segíteni.
Tótban is él a belső kényszer, hogy a fiáért mindent megtegyen, így hát erőt vesz magán, és kedvére tesz az őrnagynak. S nem tudja, hogy fölöslegesen kell szenvednie.
A család még nem tudja, hogy fiuk, Tót Gyula meghalt, mert az együgyű postás elolvassa a leveleket és a szomorú hírt látva nem kézbesíti, mert nem akar fájdalmat okozni Tótéknak, akiket kedvel. Egy vízzel teli hordóba dobja a levelet. Így a család nem tud a fiú haláláról.
A postás tulajdonképpen az őrnagy „párja”: ő is manipulál, ő a falut és Tóték életét manipulálja. Ő is a háború áldozata és narrátor is.
Az olvasó tudja, hogy a család minden erőfeszítése fölösleges, mert a fiuk már nem él. Mi ugyanis értesülünk a mű elején, hogy Tót Gyula elhalálozott.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Örkény István: Tóték (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>