Iszony című regényét Németh László 1942-ben kezdte írni Móricz Zsigmond kérésére a Kelet Népe számára. A lap Móricz halálával megszűnt, így a regény is félbemaradt. Az író 1947-ben vette újra elő a kéziratot (kiadója biztatására), és karácsonyra megjelent a kész regény. A többéves szünet nem érződik a művön.

Németh László regényírói munkássága a 20. századi társadalomábrázoló és lélektani regény vonalát folytatta, ugyanakkor meg is újította a műfaj hagyományait. Pályája során regényeiben hol a társadalomábrázolás kapott nagyobb hangsúlyt (pl. Bűn), hol a tudatregény, lélektani regény (pl. Gyász) jellegzetességei voltak jelen nagyobb hangsúllyal.

Jól ismerte a két világháború közti korszak világirodalmát, elsősorban Gide és Proust tudatregényei hatottak rá. De az Iszony megírásáig inspirálta Dosztojevszkij is, az Iszony után viszont Tolsztoj hatása volt az erősebb.

Hőseinek alapproblémája: az emberi közösségért való szolgálat elve és a közösségektől való elidegenedettség közti ellentmondás. Ha az egyén alkalmazkodik a társadalmi normákhoz, akkor sok esetben a személyisége nem tud kibontakozni, fel kell adnia önmagát, s ettől boldogtalanná válik. Ha viszont függetleníti magát a társadalmi normáktól, akkor tragikus sors vár rá.

Se alkalmazkodva, se lázadva nem lehet ideális életet élni. Legjobb az lenne, ha a társadalom engedné, hogy mindenki úgy rendezze be az életét, ahogy azt a saját személyisége diktálja, és nem kényszerítene az emberekre semmit. Ám a közösségek nem ilyen belátóak: aki lázad a társadalmi normák ellen, abból „szörnyet”, aki behódol a normáknak, abból „szentet” csinálnak.

Németh László hősei ez ellen vívnak kilátástalan küzdelmet. Az Iszony hősnője is öntörvényű egyéniség, aki a maga módján szeretne élni és boldog lenni. A társadalmi norma azt diktálja, hogy menjen feleségül a szülei által kiválasztott férfihoz, és Nelli végül enged a nyomásnak, pedig egész lényével borzad Takaró Sanyitól. Így „szent” lesz belőle, de nagyon boldogtalan szent, akit a boldogtalanság „szörnyeteggé” tesz.

A kényszerűen, vonakodva megkötött házasság valóságos pokoljárás a számára, de végül kivívja jogát az öntörvényű élethez és ahhoz a különálláshoz, magányhoz, amire vágyik.

Az Iszony bemutatja, milyen végzetes sors vár azokra, akik a saját belső iránytűjük ellenében cselekszenek, hogy eleget tegyenek a külső elvárásoknak. Sok elemző szerint ez Németh László legjobb regénye.

Az elemzés vázlata:

Az elemzés vázlata:
● Bevezetés
● Az Iszony műfaja, témája, stílusa, ábrázolásmód, nézőpont
● A cselekmény időpontja, helyszínei, címértelmezés
● Az Iszony szerkezete
● Az Iszony két főhősének kapcsolata
● Az Iszony szereplői, jellemek
● A regény jelentősége

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!