Üzenet: A történetnek tanító értéke van: arra hívja fel a figyelmet, hogy a mohóság nem vezet semmi jóra, ezért ne irigykedjünk mások jólétére, elégedjünk meg azzal, amink van.

Az ember nem attól különleges, hogy mennyire gazdag, vagy hogy hány töltött káposztát képes megenni. Életmódja, emberi tulajdonságai emelhetik ki a középszerű és unalmas emberek közül. Fontos, hogy ne az ösztönei vezessék, hanem civilizáltan éljen a társadalmilag elfogadott normák szerint.

A novellának egy társadalmi vetülete is van. Megmutatja, hogy a szegénység, a nincstelenség deformálja, torzítja a lelket. A Móricz által ábrázolt közösség primitív, tanulatlan és műveletlen. A szegénység következtében a parasztok érzelmileg is szegények, lelkileg pedig durvák. Mindezt naturálisan, természetszerűen ábrázolja az író.

Jelentősége: újszerűség. Móricz szakít a 19. századi konvenciókkal, a falu nála már nem a nyugalom, a derű és a harmónia színhelye. Bemutatja a nyomort, a nélkülözést és a szegénységet is.

A hagyományos idill helyenként még felvillan a novellában (pl. az aratók „hangyaszorgalmú” emberek, akik örömet találnak a munkában), de a főhős alakjával az író már szétrombolja a hagyományos parasztidillt, a népszínművek parasztjának díszes, idillikus képét. Durva lelkű, gyűlölködő alakot teremt.