Móricz Zsigmond Tragédia című novellája 1909-ben keletkezett. Az író első elbeszéléskötetében, a Hét krajcár c. kötetben jelent meg.

Keletkezése: Móricz az első néprajzgyűjtő körútja után hat évvel írta, kimutatható a műben Szatmár megyei gyűjtésének a hatása.

Társadalmi háttér: Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte pályáját. Abban az időben még tartotta magát az illúzió, miszerint a falu a derűs nyugalom, a meghittség színhelye, az egyszerű élet harmonikus, a parasztok pedig jókedvű, vidám emberek, akik csillogó népviseletben járnak és folyton nótáznak.

A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak, de a kor csak a romantikus parasztképet kedvelte. Ez a beidegzett, kötelezővé vált konvenció idilli faluképet, parasztképet írt elő. Jókainál is kedves, kedélyes epizódfigurák a parasztok, Mikszáthnál pedig romantikus bájjal van megrajzolva a paraszti világ.

De nemcsak a prózában, hanem az elbeszélő költeményekben is ez az idilli kép jelenik meg a romantika alkotóinál (Arany János Toldija, Petőfi Sándor Kukoricza Jancsija, Katona József Bánk bánjában Tiborc alakja, Fazekas Mihály Lúdas Matyija stb.)

Móricz fellépéséig senki nem akarta vagy merte meglátni, hogy milyen szegénységben, nyomorban élnek a parasztok. Magának Móricznak is sok időbe telt elszakadni a konvenciótól.

Megfigyelhető műveiben az a folyamat, ahogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a parasztság gondjai.

Tragédia: Móricz újító novellái közé tartozik, melyekben realista módon ábrázolta a paraszti világot. Ezek a novellák a falusi szegények sorsát mutatják be.

Móricz a Tragédia írásakor is, mint általában, saját tapasztalatát mutatja be: ő maga is találkozott olyan emberrel, mint a novella főhőse. Fontos volt számára az életből vett anyag, az élmény, a személyesen látott vagy másoktól hallott eseményeket dolgozta fel műveiben. A megtapasztalt, a megélt dolgokat írta meg, ezért alakjai erősen kötődnek kora valóságához.

Műfaj: novella

Típus: modern lélektani novella

Téma: a szegénysors. A mű főhősét az örökös éhezés miatt csak az evés érdekli, és amikor végre egyszer az életben jóllakhatna, meghal a szemünk előtt. Gyakorlatilag halálra eszi magát.

Irányzat: újnépiesség. A 19. század végére a romantikus népiesség sablonossá és hiteltelenné vált. Ez az irányzat egy olyan idilli, romlatlan világot ábrázolt, amely talán sosem létezett. Ezzel az idealizmussal szembehelyezkedve az újnépiesség kíméletlen őszinteséggel akarta megmutatni a valóságot, irodalmilag feldolgozni a magyar vidék, a parasztság problémáit.

Stílus: realista. Az író a valóság tökéletes visszaadására törekszik. Ezt a célt részint a nyelvjárási szavak fonetikus leírásával éri el.

Később egyre naturalisztikusabb lesz, pl. Kis János halálát naturalista ábrázolásmóddal mutatja be. A naturalista ábrázolásmód főleg az élet csúnyább, rútabb vonatkozásainak bemutatásakor jellemző.

Hangnem: közvetlen, természetes.

Cím: egyetlen névszó, amely a befejezésre utal. (Nem műfajt jelöl!)

A rosszat sejtető cím miatt az olvasó valamilyen borzalmas eseményre számít, nagy veszteséget okozó fordulatot vár. A mű végén kiderül, hogy Móricz egy nevetséges, kisszerű, már-már abszurd halálesetet ért „tragédia” alatt.

Idő: a megírás ideje, a Móricz korabeli világ jelenik meg.

Időtartam: másfél nap alatt játszódik le a történet (ám ebbe az időtartamba az író tömör utalások segítségével a főhős egész múltját belesűríti).

Helyszín: a magyar falu, a 20. század eleji magyar valóság.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!