Szerkezet: feszes, szinte drámai. A Rokonok jól szerkesztett, egységes sodrású regény, amelyben minden részlet a mondanivaló szolgálatában áll (ami nem a lényeget emeli ki, az háttérbe szorul).

Alaphelyzet:  A gazdasági összeomlás miatt csődbe megy a Sertéstenyésztő, amelyet nagy pazarlással épített fel a város. A részvénytársaságban érdekelve volt a város, a főispán, az alispán, a nagybirtokosok és a kisgazdák széles tömege. Az építkezés „hulladékaiból” az üzletvezető igazgató, Boronkay Ferenc részére modern luxusvillát is építettek a város előkelő negyedében.

„Mielőtt azonban az üzem produkálni tudott volna valamit, a sertés ára lement, a kukorica ára meg felment. Erre beütött a krach.” El akarják valahogy tussolni a botrányt, amely az egész úri társaságot magával rántaná, ezért van szüksége a városnak egy tiszta múltú, feddhetetlen főügyészre. Ugyanakkor olyan ember kell, akitől nem kell tartaniuk. A választás Kopjáss István volt kultúrtanácsnokra esik.

Bonyodalom: A főhős naivul elhiszi, hogy az előző főügyészt, Makróczyt egy anekdotába illő elszólása („azt mondta, hogy zs. v.”) buktatta meg. Kinevezését feleségének, Linának meséli el.

Már az első nap megcsúszik, meginog. Késve érkezik a hivatalba. Boldog, hogy Kardics, a Takarékpénztár igazgatója felfedezi kettejük között a „rokonságot”. Ezzel el is dicsekszik a polgármester, Béla bácsi előtt.

Kibontakozás: Már Kopjáss megválasztásának másnapján feltűnik az első szegény rokon, egy nagybácsi (Lajos bácsi), aki segítséget kér a váratlanul magas pozícióba jutott szerencsés unokaöcstől. Utána jön a többi rokon is (Berci bácsi, Menyhért, Albert, Adélka, Kati néni stb.). Linát dühíti, hogy az egész „poloska faj” így kihasználja őket.

Kopjáss persze mindent megad a rokonainak. Erre a családi érzésen túl az érdek is készteti, hiszen szeretné magát megbízható emberekkel körülvenni. Berci bácsi „szénüzletéből” pedig 20 százalékos részesedést is kapna.

Kardics folyószámlát nyittat Kopjáss számára a Takarékpénztárban. Az új főügyésznek a nyakába akarják sózni a kompromittált Boronkay Feri luxuspalotáját is, végül pedig őt vennék be harmadiknak a Sertéstenyésztő megmentésére létrehozandó szindikátusba.

A főhőst tehát fokról fokra behálózzák. Alulról a szegény rokonok tolják, felülről a város vezetői húzzák a panamák felé. Kopjáss hamar átlátja mindazt a törvénytelenséget, összeszövődést, korrupciót, amely a város életét jellemzi, de nem tesz ellene semmit.

Bár még egy fillért sem vett fel a Takarék folyószámlájáról, nem vásárolta meg a Boronkay-villát, és Menyhért öccsét se tette még meg múzeumigazgatónak, se Albertet banktisztviselőnek, olyan helyzetbe kerül, hogy ő tűnik fel a legkorruptabbnak. A legnagyobb népnyúzónak és panamistának ő látszik.

Tetőpont: A polgármester meg akarja leckéztetni Kopjásst, aki a beosztottja, mégis egyre merészebb. Nem elejteni akarja, hanem engedelmes eszközt akar faragni belőle, hiszen hosszú pályája alatt alig talált még valakit, „aki ilyen hamar és ilyen kitűnően beletanult volna a dolgokba”.

Így a maga körülményes, alamuszi módján sopánkodni kezd a rokonokról, akiken persze segíteni kell, de azért nem lehet mindenki rokon, s másoknak is élni kell. Kopjáss ellen fordítja annak minden korábbi elképzelését és mondatát.

Amikor a sarokba szorított, felizgatott főügyész támadni kezd („az éjjel betörtek a hivatali szobámba”), a polgármester szinte letaglózza Berci bácsi széncsalásának ügyével. (Berci bácsi a Kalácsbányából mintaként salgótarjáni szenet szállított a városnak.)

Kopjáss ekkor még mindig nem tartja magát becstelennek, de társadalmilag ellehetetlenítették. „Le volt ütve, mint egy bölény, halálos csapással… Összeomlott a világ. Nincs többé felemelt fej, nincs többé terv és remény. Nincs többé élet.”

Élete romjain a főhős kénytelen leszámolni közéleti szereplésével és szerelmi ábrándjaival (Magdaléna emlékével) is.

Megoldás: Kopjáss István „meglövi” magát, de az nem derül ki, hogy meghal-e, vagy a kórházban esetleg sikerül megmenteni.

Az író Kopjásst nem emeli fel a tragikus hősök szintjére, mint Szakhmáry Zoltánt, az Úri muri főhősét, mert már nincsenek illúziói a dzsentrivel kapcsolatban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!