Hangulat: valósággal remekel az író az atmoszféra megteremtésében, a kisváros nyomott, sivár, fülledt légkörének megragadásában.

Kifejezőeszközök: Móricz számos olyan prózapoétikai eszközzel él, amely nagy mértékben kötődik a flaubert-i hagyományhoz.

• jelenetezés – a drámákra jellemző eljárás
• párbeszédek – a jelenetező eljárásból fakadóan nagy a párbeszédek aránya a műben az írói közlésekhez, leírásokhoz képest
• szabad függő beszéd – gyakori nézőpontváltásokat lehetővé tevő írói eszköz (a függőség nyelvi jeleinek elmaradása eredményezi azt a hatást, hogy az elbeszélő és a szereplő szólamai „összecsúsznak”) – példa: „A pap kezet fogott a tanítóval, s abban a pillanatban már odanézett a tanítóné szemébe. Az albíró, aki szintén felállott, mint a káplán s a diák, a vendégek tiszteletére, elfogta ezt a pillantást, és megremegett tőle. Egy határozott és rimánkodó szerelmes pillantás volt. Hát ebbe az asszonyba mindenki szerelmes?” (A szövegrészlet az elbeszélő szólamaként indul, de az utolsó mondat valószínűleg már az albíró gondolata, csakhogy elmarad a függőségi nyelvi viszony jelölése a két szólam között, mert nincs odaírva: „azt gondolta, hogy…”. Ezért csúszik össze az elbeszélő és az albíró szólama, és nem dönthető el pontosan, az utolsó mondat melyik szólamhoz tartozik.)

 

Motívumok: mindenekelőtt Flaubert Bovaryné c. regényét idézik meg. Ennek eszközei:

• megszólítás (az albíró Veres tanítót többször is Bovary úrnak szólítja, de az utalást a megszólított nem érti, legfeljebb az olvasó érti, ha ismeri a Flaubert-regényt) – ez a motívum hatással van az olvasó előfeltevéseire, aki ha ismeri a Bovaryné c. regényt, akkor azt várja, hogy Veres Pál Bovary úrhoz hasonlóan megszégyenül majd a végkifejletben (ezt az olvasói várakozást a regény nem teljesíti be)

Móricz a Bovarynéval ellentétes jelentésű motivikus utalásokkal is él, pl. Bovaryné kifinomult zongorajátékával szemben Veres Pálné csak klimpírozik.

Az Isten háta mögött már előlegezi azokat a motívumokat is, amelyek majd Móricz későbbi műveinek legfontosabb témáit adják:

• értelmetlen duhajkodás (később a Kivilágos kivirradtig és Úri muri c. regények fő témája lesz)
• felelőtlenség (később a Forr a bor c. regény léha diákfiguráiban jelenik meg)
• panama (később a Rokonok c. regény fő témája lesz)

 

Cselekményvezetés: nem folyamatos, szaggatott. A már említett jelenetező technika lehetőséget ad az írónak az időrend megtörésére. Két jelenetező eseménysor között van egy időkihagyás, amely megtöri a folytonosságot. Ilyen kihagyás van pl.:

• az 1. fejezet (Veres tanító a feleségét keresi alkonyatkor) és a 2. fejezet (éjszakai borozás a káplánnal) között.
• a 6. fejezet (reggeli Veres tanítóéknál) és a 7. fejezet (Veres Laci délfelé az igazgatónál) között.

Ezenkívül a szöveg párhuzamos eseménysorokat is megjelenít, amelyek nagyjából azonos időben, de különböző helyszínen és szereplőkkel játszódnak.

Azonos időben játszódó (párhuzamos) események:

• éjszakai mulatozás Veres tanítóéknál (2. fejezet) – Laci és diáktársai felmentése (12. fejezet)
• Veres Laci éjszakai kalandjai (3. fejezet) – Veres tanító a vendéglőben (13. fejezet)

Az időbeli szaggatottság töredékesebbé teszi a cselekményt.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!