Móricz Zsigmond Az Isten háta mögött című kisregénye az író egyik korai alkotása, 1911-ben jelent meg. Legkiválóbb művei között tartják számon.

Keletkezése: a regényhez élményeket, ismereteket Móricz a Felvidéken, felesége családjánál tett rokoni látogatások, vendégeskedések során szerzett.

Társadalmi háttér: Móricz ebben a regényben egy felvidéki kisváros életét írta meg.

Előzmények, források: Flaubert Bovaryné c. regénye. Móricz magyar viszonyok közé helyezte a francia író történetét. Azt kutatta, mi a különbség Flaubert hősnője, a nagy életre vágyódó francia fiatalasszony és egy 20. század elején élő magyar nő között. Többször is megjelenik szövegszinten az összehasonlítás Bovaryné és Az Isten háta mögött hősnője között.

Móricz regénye többirányú kapcsolatot létesít Flaubert regényével: egyrészt megengedi, másrészt kizárja a két műnek egymással való megfeleltethetőségét. Ez az ambivalens viszony lehetőséget ad arra, hogy Az Isten háta mögött karikatúraként legyen olvasható. Flaubert Bovarynéja a francia élet karikatúrája, Az Isten háta mögött pedig Flaubert regényének, azaz a karikatúrának a karikatúrája.

Műfaj: kisregény

Téma: az értelmes emberi lét lehetőségétől megfosztott kisvárosi ember élete, ezen belül az öreg, tehetetlen férj és a csinos, fiatal feleség konfliktusa. Flaubert híres regénye, a Bovaryné története lett korabeli magyar viszonyok közé helyezve.

Stílus: realista, naturalista.

A realizmus hatása egyértelmű, hiszen a regény világa teljesen valószerű. A naturalizmus jelenlétére az ösztönök világát előtérbe állító téma (túlfűtött erotika, bujaság) hívja fel a figyelmet.

Ugyanakkor olyan prózapoétikai újítások is megfigyelhetők, amelyek arra engednek következtetni, hogy Az Isten háta mögött tulajdonképpen megkérdőjelezi a realista-naturalista irányzat korszerűségét.

Cím: névutós szerkezet, mely az Isten figyelmén kívül eső helyre utal, de csökkentértékűséget is jelenthet, a szűkös lehetőségeket is jelölheti.

Témajelölő, a mű helyszínül szolgáló kisvárosra utal, amelynek életét leírja a regény, illetőleg e kisváros peremhelyzetére.

Ha a címet mint szinekdochét értelmezzük, akkor nemcsak a regénybeli kisvárosra vonatkoztatható, hanem az egész országra, azaz a 20. század eleji Magyarország világára.

Idő: 1910. június 7-én indul a cselekmény. A megírás ideje, Móricz jelene az a korszak, amelyet bemutat a mű, így a regény univerzuma megfelelt a korabeli olvasó tapasztalatainak, életterének, életidejének.

Időtartam: az író alig több mint 48 órás időkeretbe szorítja a cselekményt

Helyszín: Ilosva, egy felvidéki kisváros. Egy kulturálatlan, közönséges, szellemtelen közeg, ahol az élet szinte egy helyben áll, nem történik semmi. Fő jellemzői: állapotszerűség, jövőtlenség, elmaradottság, lelki üresség.

A történet tipikus kisvárosi helyszíneken zajlik: vendéglő, lakás (borszagú, füstös), iskola (szigorú, merev), utca. A regény tereinek legjellemzőbb vonása a zártság és a szűkösség, ami az általános csökkentértékűséget hangsúlyozza.

A város unalmas porfészek, ezért lakói hírekre éhesek. Így aztán Ilosva a pletyka melegágya, ahol nincsenek titkok, mert bármi történik, egy perccel később szóbeszéd lesz belőle és már ki is tárgyalják az utcákon, üzletekben, nagyvendéglőben. A kisváros légköre nyomott, sivár, önmagába zárt, közönséges erotikától fülledt légkör.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!