Műfaj: pikareszk regény (az elnevezés egy spanyol kifejezésből ered, picaro = „kópé”, „csavargó”). Cervantes korában népszerű műfaj volt. Általában rövidebb terjedelmű regény, amelynek cselekménye egy szálon fut és végig a csavargó főhős kalandjait követi nyomon.

Típus: paródia. Cervantes már az előhangban nyomatékosítja, hogy a Don Quijote a lovagregény paródiájaként született. A paródia lényege, hogy úgy utánoz valamit, hogy felnagyítja, eltúlozza annak jellemző tulajdonságait, s ezáltal nevetségessé teszi az adott dolgot (esetünkben a lovagregényt).

A parodizálás során a komikus hatás elérése céljából Cervantes felhasználja és eltúlozza a lovagregény jellemző nyelvi eszköztárát, stílusát, miközben a hagyományos lovageszményt megfosztja hiteles társadalmi közegétől és szerepétől.

Téma: egy manchai kisnemes, Don Quijote rengeteg lovagregényt olvas, és megtetszik neki a lovagkor, ez a századokkal korábbi, letűnt korszak. A lovagregények olvasása megzavarja a fejét, a lovagok világába képzeli magát és elhatározza, hogy a valóságban is véghezviszi mindazt, amit olvasmányainak kóbor lovagjai tesznek (vagyis megháborodik).

A lovagregények bűvöletében élő főhős a valóságot a regényekből ismert, elképzelt világgal azonosítja, majd ő maga is belép ebbe a világba mint lovag. Elindul kalandokat keresni, hogy bizonyítsa bátorságát, lovagi erényeit, és elnyerje az általa imádott hölgy szívét.

A mű 3 kalandos útba sűrítve meséli el Don Quijote, a szegény hidalgó bolondos tetteit. Második útjára a főhős már nem egyedül indul: magával viszi a szomszéd parasztot, Sancho Panzát, akit kinevez fegyverhordozónak. A regény hősei számtalan kalandot élnek át, melyeket Don Quijote mindig a lovagregények képzelt helyzeteivel hoz összefüggésbe.

Útjai során a főhős számos galibát okoz és többször is jól megverik, aztán hazacibálják, de ő mégis újra meg újra megszökik, hogy visszatérjen saját világába, amelyet valóságosnak hisz. A történet addig a mozzanatig jut el, amikor Don Quijote végleg hazatér, felébred lázálmaiból, de ugyanakkor élete utolsó pillanatához is elérkezik.

Egészségében meggyengülve, meghalni tér haza otthonába, és betegen, a halálra készülve felismeri tévedéseit, balgaságát. Végül tudatosan búcsút int a lovagokról szóló történeteknek.

Történelmi-társadalmi háttér: a szóban forgó korszak, a 16. század fő jellemzője, hogy megváltozott a világ, felbomlóban volt a feudalizmus, helyébe a kapitalista rend lépett, amely alapvetően a kereskedelemhez kötődött.

Az anyagi javak birtoklására épülő társadalmi rendben az emberek sorsát gyakran a pénz határozta meg, a gyors meggazdagodás, a felemelkedés reménye hajtotta a kor emberét. Egy ilyen világban óhatatlanul előtérbe kerültek bizonyos emberi jellemhibák, mint pl. a kapzsiság, a szerzés vágya és a gátlástalan törtetés.

A megváltozott történelmi kor nem tudta kielégíteni az ember természetes, belső, lelki igényét a tisztaságra, tisztességre, így megszületett a vágy egy emberibb, tisztább és eszményibb világ után. Ezt a világot egy már letűnt korszak, a lovagkor értékrendje testesítette meg. Ez az oka annak, hogy Cervantes regényének főhőse a múltba fordul, a lovagkor erényei felé tekint.

A kor erkölcse fölé emelkedő hős mégsem arat dicsőséget, mivel egy elképzelt világban él, amely csak a fantáziájának szüleménye.

Eszmetörténeti háttér: a 16. század vége és a 17. század eleje a reneszánsz civilizáció és kultúra felbomlásának kora. Ebben a történelmi korban megrendült az embereknek a végtelen lehetőségekbe, a tudás korlátlanságába és a harmóniába vetett hite. A művészek a bonyolult formai megoldások és az esztétizáló szemlélet felé fordultak.

Stílusirányzat: manierizmus (a reneszánsz kései szakasza, maniera = „mód, modor”) – a hanyatló reneszánsz stíluskategóriája (kb. 1530-tól kb. 1600-ig tartott). A Don Quijote a manierizmus legjelentősebb irodalmi alkotása, mely a korszak legvégén született (a manierizmus a 16. század végétől átment a barokk stílusba, lényegében átmeneti korszak a reneszánsz és a barokk között).

Előzmények, források: egy ismeretlen szerző által írt, 1554-ben kiadott, nagy sikerű kópéregény (pikareszk) nyomán született meg a mű hőse, aki egy típust képvisel: általában szegény, de független, s a társadalom törvényeinek fittyet hányó csavargó.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!