Majakovszkij Nadrágba bújt felhő című verse 1914 és 1916 között íródott. A költő a futurizmus és egyben az orosz avantgárd egyik vezéralakja volt.

Költőietlen témákat emelt be a költészetébe (pl. a nagyváros mindennapi valósága) és meghökkentő képekben ragadta meg őket. Ezeket az új tartalmakat új költői nyelven igyekezett kifejezni, ezért új szavakat alkotott és a mondatokat nem a megszokott módon alkalmazta, hanem széttördelte.

A Nadrágba bújt felhő megírása összefügg a futurista mozgalmon belüli igen bonyolult érzelmi viszonyokkal. Ebben az időben (1915-ben) Moszkvában ismerkedett meg a költő a magát a formalizmus és a futurizmus hívének egyaránt valló Oszip Brikkel és feleségével, a 22 éves Lili Brikkel, akibe azonnal beleszeretett, és nem viszonzatlanul.

Állítólag úgy történt, hogy Majakovszkij Lili húga, Elza vendégeként érkezett a lakásukra. Percekig nem jutott szóhoz, majd minden bevezető nélkül a Nadrágba bújt felhőt kezdte el szavalni, extázisba esve.

Erre a házaspár mindkét tagja a maga módján reagált: Lili, aki nihilista, harcos feminista és házasságellenes nő volt, beleszeretett a költőbe, férje pedig azonnal pénzt ajánlott a versért, és hosszú ideig kiadója volt ezután Majakovszkij szövegeinek.

Következő versét, a Hátgerincfuvolát Majakovszkij már Lilinek dedikálta. (Mellékkörülmény a történetben, de felettébb érdekes, hogy Lili húga, aki a költőt meghívta, később elhagyta a Szovjetuniót, majd Elsa Triolet néven francia írónő lett. Ő volt az első nő, aki megkapta az igen rangos Goncourt-díjat.)

A Nadrágba bújt felhő jó példája annak a kihívóan nyers, vad, erőteljes hangnak, amelyet Majakovszkij költeményeiben használt. Az a fajta a költő volt, aki nem fogja vissza magát: ritkán szólal meg halkan és finoman.

Hangvételére az önmérséklet nem jellemző, ugyanakkor a való életben egy már-már betegesen érzékeny, hiú és könnyen sebezhető ember volt. Fő témája a város poklában szenvedő társtalan ember, ebben a német expresszionizmussal mutat rokon vonásokat.

Politikai téren Majakovszkij teljes mértékben azonosult a forradalom ügyével: úgy érezte, a forradalom segítségével olyan világ jönne létre, amelyben vágyai beteljesülhetnek. Ez a meggyőződése jóval e vers megírása előtt kialakult, hiszen már az 1905-ös forradalom idején csatlakozott a tüntetőkhöz, és 15 évesen tagja lett egy kerületi bolsevik szervezetnek (amely illegális volt), többször le is tartóztatták.

A futurista mozgalom lelkes agitátoraként versekben és cikkekben támadta a polgári erkölcsöt és a korabeli hivatalos irodalmi élet tekintélyét. Célja a polgárpukkasztás, a meghökkentés volt: megbotránkoztató plakátokat készített és megbotránkoztató szövegeket írt.

Ez a polgárpukkasztó jelleg a Nadrágba bújt felhő című versében is megjelenik, mely mintegy szintézise a költő első, futurista pályaszakaszának.

Majakovkszkij műveit már az 1920-as években ismerték Magyarországon és az avantgárd szocialista képviselőjeként tartották számon.

A kommunizmus idején a legnagyobb kommunista költőnek tekintették, pedig csak rövid ideig volt párttag még jóval a forradalom előtt, és 1930-ban, 36 évesen öngyilkos lett, mivel felismerte, hogy miközben jóhiszeműen harcolt a fennen hangoztatott eszmékért, a valóságban egy zsarnoki rendszert támogatott (az 1922-ben létrejövő Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság, azaz a Szovjetunió tagországaiban kommunista diktatúrát vezetett be).

A Nadrágba bújt felhő című versében Majakovszkij négy területen intéz támadást a fennálló rend ellen: polgári erkölcsök (szerelem), hivatalos irodalmi élet (művészet), politikai rendszer (forradalom) és kereszténység (vallás).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!