Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés)
13. szín
hely: Az Űr (de ez a szín is a földi szférához sorolható, hiszen az űr területe is a Föld szellemének hatáskörébe tartozik).
Idő: jövő (utópia)
társadalmi forma: nincs
szereplők: Ádám saját szerepében (idős emberként), Lucifer a kísérője, Éva nincs jelen
A megvalósítandó eszme: anyagtalan lélekké, szellemi lénnyé válás („Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas / Lelkem lezárja, s vágyam el köréből.”) Ádám el akarja hagyni a Földet, Lucifer segítségével kirepül az űrbe, egyre magasabbra. Szabadulni akar az anyagi kötöttségtől, a földi kötöttségtől, a természet általi végzettől.
Elvágyódik a Földről, de fáj is tőle elszakadnia. Egyre tovább száguld, majd egy sikoltással megmerevedik. Lucifer azt hiszi, meghalt, és sikerült legyőznie az Urat. Kárörvendően eltaszítja magától Ádámot.
Ádám a Föld fia, az anyagi kötöttségtől nem szabadulhat. A Föld szellemének hívó szavára újra feléled, és belátja, hogy csak a Földön élhet. Megállapítja, hogy az élet értelme a küzdés. Lucifer rámutat, hogy Ádám eszméi eddig mind elbuktak, harcai kudarcosak, hasztalanok voltak.
Ádám Lucifer érvei ellenére is visszavágyik a Földre, kiábrándító vereségei dacára is a további küzdelmet választja, mert a küzdést az élet lényegének tartja (a semmittevést és a megváltoztathatatlanba való belenyugvást pedig bűnnek).
Ádám visszatér a Földre, és türelmetlenül várja, mi lesz a következő új tan, amiért fellelkesül majd.
14. szín
hely: Eszkimóvilág
Idő: jövő (utópia)
társadalmi forma: rend nélküli társadalom
szereplők: agg látogató (Ádám), eszkimó nő (Éva), látogató (Lucifer)
A megvalósult eszme: nincs. Egy eszme nélküli állapot valósul meg, az anyag vegetatív léte („Szörnyű világ! – csupán meghalni jó.”)
Kiderül, hogy a tudomány nem tudta legyőzni a végzetet, az ember nem tudta megakadályozni a kozmikus katasztrófát. A Nap valóban kihűlt és a Földön mindent jég és hó borít. Csak az Egyenlítő környékén van még emberi élet.
A Föld kihűlve nem felel meg az ember igényeinek. Ilyen körülmények között az ember erkölcsileg és fizikailag is elkorcsosult, most már nem különb az állatoknál. Két alapérzelme a félelem és az éhség.
Ebben a torz világban az emberek agyonverik szomszédaikat az élelemért, mert csak így tudják fenntartani magukat. Ádámot az eszkimó férfi istennek hiszi és könyörög hozzá, hogy kevesebb ember legyen és több fóka.
Az Eszkimóvilág már a legalsó szint, itt már nem születhetnek új eszmék, itt már a küzdelem sem lehetséges. Nincs szellemi-intellektuális fejlődés, mert a mindennapokban a puszta fizikai létért, a létfenntartásért folyik a harc. Nincs se rend, se törvény, se erkölcs, csak barbárság és erőszak. Ez az utolsó fázis, az emberi történelem vége.
Ádám kiábrándul az elkorcsosult emberiségből. Azt a töretlen hitet, amit az űr-jelenetben láttunk, az eszkimó-szín teljesen érvényteleníti, Ádám kétségbeesik. Így ér véget az álom.
A történeti színek részletesebb elemzése és tartalma (valamint a teljes mű elemzése) ITT olvasható.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>