Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés)
Nőként Éva a sejtelem, az érzelem, a lélek, az ösztönök világának képviselője (míg Ádám az intellektusé). Megtestesül benne a női szépség és érzelemvilág. Paradicsombéli nyugalmát a fiatalságáért adja fel.
Ösztönös hit jellemzi. Ő az, aki „emlékezik” a teljességet jelentő mennyre a 3. színben („közénk varázsolom a vesztett édent”) és az álomszínekben is („S úgy érzem, mintha álomban feküdném: / A rezge hangon messze múltba szállnék. Hol napsugáros pálmafák alatt / nagy és nemes volt lelkem hivatása.”).
Ez azt jelenti, hogy Évát mély, ösztönös kapcsolat fűzi az Úrhoz és az Édenhez. Ez az oka, hogy a csalódásokkal teli, örömtelen életben is képes felidézni valamit az Éden szépségéből.
A 15. színben az Úr is utal erre, amikor Ádámhoz a következő szavakat intézi: „S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkűlete, / Az érdekek mocskától távolabb, / Meghallja azt.”
Éva szerepe kettős:
- támasz, megtartó erő (Athén, Falanszter)
- bűnre csábító léha nő (Róma), szerelmi kalandokba bonyolódó, házasságtörő feleség (Prága), elcsábítható, anyagias polgárlány (London)
Tehát Éva figurája a jóhoz és a rosszhoz egyaránt kapcsolódik. Hol a romlást, hol a menekülést jelenti Ádámnak, küzdelmeit hol akadályozza, hol segíti. Alakja a párizsi színben megkettőzve jelenik meg: márkinő és felgerjedt pórnő. Ez is lénye kettősségét fejezi ki.
A londoni szín végén a haláltáncvízióban Éva az egyetlen, aki nem zuhan a mélybe, hanem „glóriával” átlépi a „tátongó mélységet” (ebben a színben ismeri fel őt Ádám). A szerelem, a költészet és az ifjúság megtestesítőjeként Éva diadalmaskodik a halál törvénye fölött.
Éva Lucifer legerősebb ellenfele. Nem hatnak rá Lucifer kiábrándító érvei. Lucifer tehetetlen Évával szemben, aki a legyőzhetetlen életet képviseli, méhének gyümölcsével arat győzelmet a halál felett. Ő veszi rá Ádámot a bűnre, de ő óvja meg a pusztulástól is (a gyermekáldás ígéretével).
Meghatározó szerepe van abban, hogy Ádám feladja öngyilkossági tervét és megtér az Úrhoz. Nőként a születés, az élet misztériumát érzi, ezért tudja megváltani a férfit a haláltól és visszavezetni a hithez.
Bensőséges viszonyban van az Úrral, így teherbe esése az isteni kegyelem megnyilvánulása. Az Úr nem akarja, hogy elpusztuljon az emberi faj, hiszen az ember pusztulásával a szabad akarat is elpusztulna. Nem lenne senki, aki választani tudna bűn és erény között.
Nem szabad elfelejteni, hogy Éva nem részese, hanem csak szereplője Ádám álmának. Ő nem álmodja végig a történelmet, csak Ádám, így amikor felébrednek, nincs birtokában annak a tudásnak, aminek Ádám. Amikor bejelenti, hogy áldott állapotban van, beteljesíti a jövőt, hiszen ezzel a bejelentéssel kezdetét veszi az emberiség története. Ádám az öngyilkossággal most már semmit nem érne el, mivel a gyermekben folytatódik az élet.
Éva alakja kiegészítő ellentéte Ádám és az Úr alakjának.
A kiegészítő ellentétesség minden részében áthatja a mű világát, így Az ember tragédiája voltaképpen a lírai tudat többszólamú gondolatainak, belső vitájának szereplőkbe és történéssorba való kivetülése. Vagyis az író, Madách lelkében dúl egy belső vita, amely a kiábrándultság és a hinni akarás vitája (hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli).
Drámai harc: nem két szereplő között zajlik. Ádám nem Luciferrel kerül összeütközésbe az álomszínekben, Lucifer Ádámnak nem ellenfele, hanem társa, kísérője. Viszont minden színben egymással szemben álló eszméket, értékeket képviselnek. Ádám mindig az idealizmus, Lucifer mindig az eszménytelenség megtestesítője. Éva kettejük között áll, ő a „természetet” képviseli.
Ádám és Lucifer vitája végigvonul az egész műalkotáson. Párbeszédeikben a dönteni nem tudó író vívódása érezhető. Az „igen” és a „nem” vitája a történeti színekben éleződik ki, és a különböző érvek harca adja Az ember tragédiája drámai konfliktusát.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>