Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés)
Lucifer célja az Úr világának megdöntése, és az Úr fő teremtményének, az embernek megsemmisítése. Ezt úgy akarja elérni, hogy bebizonyítja Ádámnak élete értelmetlenségét, s ezáltal kétségek közé, majd az öngyilkosságba hajszolja. Ádám kiiktatásával pedig megakadályozza az emberi történelem elindulását.
Mivel egy tudatos lény nélkül értelmetlen játékszer lenne a világ (hiszen létezéséről egyetlen teremtett lény sem tudna), az ember megsemmisítésével Lucifer értelmetlenné tenné a teremtést és legyőzné az Urat.
Lucifer megkísérti az embert és átmenetileg sikert ér el: Éva és Ádám esznek a tudás fájának gyümölcséből, amivel elkövetik az eredendő bűnt, az ősbűnt, s ezért az Úr kiűzi őket a Paradicsomból.
Ádám elhagyja az Urat, elfordul Istentől, úgy érzi, nem fűzi őt hála az Úrhoz, nem tartozik neki köszönettel, mostantól a saját sorsát ő maga intézheti, vagyis ő maga lett önmaga istene. Mindent egyszerre tudni akar, de azért kétséget és bűntudatot is érez.
Az Úr gondoskodása és oltalma nélkül maradó ember szeretné megismerni jövőjét, szeretné tudni, érdemes-e vállalni a szenvedést és a küzdelmeket, mire jut majd Isten nélkül, csak saját erejére támaszkodva.
Lucifer álmot bocsát Ádámra és beavatja ebbe a tudásba, s ezzel – bár szándéka szerint rosszat akar –, végül jót tesz, hiszen az embernek meg kell ismernie a kételyt (tudást) ahhoz, hogy visszatérhessen a hithez. Ádámnak először saját lábára kell állnia Lucifer vezetésével és tapasztalatot szereznie, hogy beláthassa, hogy bizonyos kérdések nem tartoznak az illetékességi körébe.
Lucifer alakja önmagában nem, csak az Úrhoz való viszonyában értelmezhető. Az Úr és Lucifer is másképp látják ezt a viszonyt:
- az Úr szerint Lucifer is a teremtett világ része, vagyis az Úr Lucifert egy neki alárendelt erőnek tekinti („Hah, szemtelen! nem szült-e az anyag, / Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?”).
- Lucifer szerint ő és az Úr egyenrangúak és kiegészítik egymást (kiegészítően ellentétes, azaz komplementer erők): „Te szülted őket, mint árnyát a fény. / De mindöröktől fogva élek én.”
Lucifer azt állítja, ő is részese volt a teremtésnek, akár az Úr: „S nem érzéd-e eszméid közt az űrt, / Mely minden létnek gátjaul vala, / S teremteni kényszerültél általa? / Lucifer volt e gátnak a neve, / Ki a tagadás ősi szelleme.”
A 15. színből visszatekintve úgy tűnik, Lucifernek ez az állítása nem felel meg a valóságnak: Lucifert is az Úr teremtette, és lázadása ellenére sem semmisítette meg, mert Lucifernek is megvan a maga szerepe a világban, része az isteni tervnek.
Az Úr szavai: „Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is / Mindenségemben – működjél tovább: / Hideg tudásod, dőre tagadásod / Lesz az élesztő, mely forrásba hoz (…) De bűnhödésed végtelen leend / Szüntelen látva, hogy mit rontni vágyol, / Szép és nemesnek új csírája lesz.”
Azzal, hogy Lucifernek is szerepet szán a teremtett világban, az Úr lényegében elismeri, hogy a tagadásnak is van létjogosultsága, a tagadás is az egyik normaképző elv a világ működésében.
Az Úr és Lucifer a teljesség lírai gondolatának szereplőkbe (perszónákba) való kivetülései, ugyanannak az egésznek a két fele. Ezt az is bizonyítja, hogy mindkettőnek vannak olyan mondatai, amelyeket akár a másik is mondhatott volna (a szövegkörnyezetből kiragadva nem lehetne eldönteni, kihez tartozik az adott mondat).
Az Úr és Lucifer egyaránt reményt adnak az embernek. „Hogy csüggedés ne érjen emiatt, / És a csatától meg ne fussatok: / Egére egy kicsiny sugárt adok, / Mely biztatand, hogy csalfa tűnemény / Egész látás – s e súgár a remény.” (Lucifer, 3. szín)
Az Úr és Lucifer egyaránt felkínálják az embernek a jó és a rossz közti szabad választás lehetőségét. „Igen, tán volna egy, a gondolat, / Mely öntudatlan szűdben dermedez, / Ez nagykorúvá tenne, önerődre / Bízván, hogy válassz jó és rossz között.” (Lucifer, 3. szín)
Az Úr gondolkodási alapvetése a hit, Luciferé a szkepszis, s e két kategória a földi szférában metszi egymást, azaz a döntés az emberre marad. Ez a komplementaritás szövegszerűen is megjelenik, és jelentheti azt, hogy a mű központi kérdése a jó és a rossz közti szabad választás lehetősége. „Szabadon bűn és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme” (az Úr szócsöveként megszólaló angyalok kara, 15. ének).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>