Krúdy Gyula a Szindbád-novellákkal aratta első írói sikereit. Hamarabb jelent meg a magyar irodalomban az ún. „nyugatos” szerzőknél, és nem csatlakozott soha a Nyugat folyóirathoz, de a konzervatív (népnemzeti) és az avantgárd irányzathoz sem. Írásai ugyanakkor minden irodalmi csoportosulás lapjába belefértek, mivel művészete teljesen politikamentes.

Akárcsak a kor nagy nyugati művészei (Marcel Proust, James Joyce, Virginia Woolf), Krúdy is elutasította a realizmust. Kezdeményező típusú író volt, sok elbeszéléstechnikai újítást vezetett be. Ugyanakkor nem köthető stílusirányzathoz, mindenféle stílusjegy megtalálható írásaiban: (neo)romantika, realizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió, expresszionizmus és szürrealizmus jegyei egyaránt.

Krúdy hatalmas, gazdag életművet hagyott hátra, amelyet teljes egészében még napjainkig se tártak fel az irodalomkutatók. Úgy tudjuk, 86 regényt, több tucat színművet és több mint kétezer elbeszélést írt.

Minthogy újságíróként dolgozott, publicisztikai írásai (riportjai, cikkei, tárcái), melyek száma szintén kétezerre tehető, hatást gyakoroltak szépírói munkásságára.

A magyar irodalomból Jókai és Mikszáth, a világirodalomból Dickens, Maupassant, Puskin és Turgenyev művei hatottak rá. Írásaiban felhasználta a hagyományos lélektan és a modern pszichológia, a freudista lélekelemzés eszközeit is.

Művészete az 1930-as években klasszicizálódott. Több elemzője szerint ha angolul vagy franciául írt volna, akkor ma világhírű szerző lenne.

Az elemzés vázlata

● Szindbád alakja
● A Szindbád-történetek műfaja, stílusa, elbeszélésmódja
● A cím és a cselekmény helyszínei
● A Szindbád-novellák időkezelése, emlékezéstechnika
● A Szindbád-történetek szereplői
● A Szindbád-történetek legfontosabb motívumai
● Néhány Szindbád-novella értelmezése (Szindbád második útja, Duna mentén)
● A Szindbád utóélete
● Krúdy jelentősége

Szindbád alakja

Szindbád ókori utazó, a keleti mesék világából ismert hajós (eredetileg az arab Ezeregyéjszaka meséinek szereplője), aki csillapíthatatlan kalandvágyának engedve újra és újra hajóra száll. Mindenütt idegen és mindenütt otthon van, az örök megérkező és az örök eltávozó. Arról híres, hogy minden kikötőben van egy babája.

Krúdy Gyula diákkorában fedezte fel az Ezeregyéjszaka mesevilágát és annyira beleélte magát a kalandokba, hogy elkezdte Szindbádnak nevezni magát.

Saját hősét, Szindbádot az Ezeregyéjszakabeli Szindbádtól eredezteti. Az ő Szindbádja is nyughatatlan, de utazásai csak képletesek: inkább az időben utazik, mint térben (hajója az emlékezet). Utazásai tehát képletesek.

Természetesen Szindbád a szerző, illetve az elbeszélő alteregója, akárcsak Kosztolányi esetében Esti Kornél. Igaz, Krúdy a valóságban nem utazott, csak a képzelet vizein legfeljebb.

Az általa teremtett figurához hasonlóan Krúdy Gyula is szerette az élet jó dolgait. Már Debrecenben, ahol az érettségi után újságíróként kezdett dolgozni, belekóstolt a századvégi írók bohém éjszakai életébe, és később Pesten teljesen a rabja lett ennek az önpusztító életmódnak és az alkoholnak.

Sok nagy lánggal égő szerelmi kapcsolata, bonyolult nőügye volt, a nők szép és vonzó férfinak tartották. Elegánsan öltöző, jóvágású ember és erős egyéniség volt, aki imádta és műveiben imádandóvá tette a női idomokat (hajat, illatokat, domborulatokat). Illatos hálószobák, fehérneműk, sétapálcák, kapualjak, kisszobák az ő világa.

Szeretett nagylábon élni, szerelmeinek is rózsákat, házakat ajándékozott. Sokat dolgozott és a kor egyik legjobban fizetett írója volt, élhetett volna polgári jólétben és anyagi biztonságban, de nyugtalan, bohém természete miatt képtelen volt a rendezett, józan életvitelre. Kicsapongó, mulatozó, éjszakázó életet élt, sokat párbajozott, kártyázott, és lóversenyeken játszotta el a pénzét. Erre a házassága is ráment, éveken át szállodákban lakott.

Életmódja miatt eladósodott, s utolsó éveit teljes nyomorban és betegségben élte le. Második házasságából született lánya, Krúdy Zsuzsa Apám regénye címmel írt róla visszaemlékezést.

Szindbád alakja 1911-től haláláig, 1933-ig kísérte az írót, prózájának visszatérő hőse lett. Az alábbi műveiben szerepel: Szindbád ifjúsága (1911), Szindbád utazásai (1912), Francia kastély (1912, regény), Szindbád ifjúsága és szomorúsága (1916), Szindbád: A feltámadás (1916), Szindbád megtérése (1925), Purgatórium (1933, kisregény).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!