A Mostan színes tintákról álmodom 1910-ben keletkezett, Kosztolányi egyik legismertebb verse. A szegény kisgyermek panaszai című versfüzér darabja.

A kötetben az élet legszebb időszakának, a gyermekkornak a világa tér vissza a maga őszinteségével, naivságával és tisztaságával. Kosztolányi saját gyermekkori énjének látószögéből írja meg a verseket, az egykori szabadkai kisgyerek szemével csodálkozik rá a világra.

Ez a gyanútlan, ártatlan gyermeki attitűd és hang jelenik meg a Mostan színes tintákról álmodom című versben is. A költő felnőtt emberként képes újra egy gyerek szemével nézni a világot és egy gyerek fejével gondolkozni, ugyanakkor jelen van a felnőtt látószöge is. Ez a költői téma és A szegény kisgyermek panaszai című kötet tette Kosztolányit elismert költővé.

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Típusa ars poetica, amely gyermekkori ábránd, álmodozás formájában jelenik meg. A gyermek a francia szimbolista költészet óta vált az irodalom kedvelt motívumává. A tinta színeivel való játék vágya gyermeki ábrándozás és a költői ars poetica témája is. A gyermeki-költői képzelet és az alkotás öröme fejeződik ki benne.

A cím a szituációt jelöli meg. A versnek nincs megszólítottja.

A vershelyzetet a „Mostan” határozószó teremti meg: a pillanat elmesélése történik, érzések és szavak szinte egyszerre születnek.

A Mostan színes tintákról álmodom első és utolsó sora a szövegtesttől elkülönülten, önálló szakaszba került, ami többnyire azt jelzi, hogy valami fontosat közöl itt a szerző.

Az első sor esetében ez a jelentőségteljesség csak látszat. Az egész vers fikciós jellegű, ez már az első mondatból kiderül, melynek állítmánya az „álmodom”, de a feltételes módú igehasználat („írnék”) is sugallja, hogy az egész csupán a gyermek képzeletében történik.

Mivel a vers beszélője gyerek, nem magyaráz meg semmit, nem indokol. Ő csak kijelenti, hogy színes tintákról álmodik, s a legszebb a sárga. Úgy érzi, abban a pillanatban a legnagyszerűbb, legfontosabbnak tűnő új világhoz vezető szín a sárga.

Ezután türelmetlenül, sietve sorolja, hogy milyen színű tintákat szeretne. Szinte minden színt megemlít a fekete kivételével, a legnagyobb erővel az aranyat láttatja.

A versben megjelenik a húgocska, az édesanya, a dús illatú meleg szoba. A költő atmoszférát teremt az emlékekkel, a hangulatokkal, a színekkel. Az ébredező szerelmet a sárgával jelképezi: sárga krikszkrakszokat és japán betűket írna a kiszemelt kislánynak. Húgának kékkel írna, míg a legszebb, az arany szín az anyukának jár.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!